Ne féljetek!
Néhány évvel ezelőtt szinte senki elképzelni sem tudta, hogy eljön a pillanat, amikor Európa egyik fővárosában, sok millió választópolgár képviseletében tekintélyes politikusok nyíltan hitet tesznek a jobboldali patrióta erők összefogása mellett. Eredményesnek tűnt a magát progresszív címkével ellátó, globális politikai mozgalomnak az a törekvése, hogy a nemzeti konzervativizmust párialétbe szorítsa, az egyes országok ilyen pártjait egymástól távol tartsa, elszigetelje.
Sokáig az antiszemitizmus vádja volt az egyik legtöbbet forgatott bunkósbot, amellyel minden jobboldali kezdeményezésre azonnal és összehangoltan lesújtottak. Mára mindez, utólag nem is annyira meglepő módon, ellenkezőjére fordult, a progresszívok lettek az antiszemiták. Ettől még tovább fasisztáznak mindenkit, aki a hatalmukat veszélyezteti.
Sok jóhiszemű polgár bedőlt ennek a propagandának. Elhitték, hogy a két biológiai nemhez való ragaszkodás valójában a magukat másfélének tartó emberek kirekesztése, a nemzeti elkötelezettség önzés a más népekkel szemben, a jobboldaliság egyenes út a diktatúrához. Európa választóinak többsége tudomásul vette, hogy természetes érzéseit meg kell tagadnia, el kell hallgatnia, és kisebb rosszként az országát a progresszívokra kell bíznia.
Sokáig a Fidesz volt az egyetlen nagy párt, amely megmutatta, hogy a progresszívoktól való félelem alaptalan, hogy minden jóérzésű ember számára nem csupán helyes és erkölcsös dolog megvallani a meggyőződését, de lehetséges is. A példa ragadósnak bizonyult, a patrióta pártok az utóbbi néhány évben soha nem látott módon erősödnek. Nem az történt, hogy a földrész polgárai jobbra tolódtak, hanem az, hogy elkezdték vállalni a meggyőződésüket.
A többség megszerzéséhez még hosszú út vezet. A választókban évtizedeken át kifejlesztett gátlások és félelmek még ott munkálnak a lelkekben. De minden nappal többen hisznek azoknak a vezetőknek, akik azt mondják nekik: ne féljetek! És már nem félnek őszintén szavazni.
