László Imre újbudai polgármester hatalmas szolgálatot tett a Richter Gedeon cégnek, amelynek népszerű orvossága, a Cavinton köztudottan a hanyatló emlékezet visszaállítására, de legalábbis annak mérséklésére szolgál. Ezt mondta ugyanis:

Hirdetés

„’36-ba vagy ’37-be a Time magazin Hitlert az év emberének választotta. Megérdemelte? Meg, mert az a munkája, amit addig kifejtett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá látványosan a világgazdasági válság után. Aztán ami utána történt, az már nem igazán fér ebbe a képbe bele.”

Tényleg nem igazán fér ebbe a képbe. Adolf Hitler munkássága momentán semmilyen képbe nem fér bele.

László Imre azonban újabb minőséget is hozott a történelmi elhülyülés végtelen tárházába, midőn a Heti TV reggeli adásában a műsorvezetőnek ekképpen magyarázta el, miért mondta azt Hitlerről, amit: „a vita, ami egy hosszú, 49 perces napirendi pontban zajlott, az arról szólt, hogy Mengeléről lehet-e elnevezni utcát vagy teret a XI. kerületben. A fővárostól kaptuk ezt az anyagot.”

Korábban írtuk

A műsorvezető itt közbekérdezett: „Mengeléről vagy valaki egészen másról?” Mert ugye, gondolhatott a polgármester úr akár Ernst Röhmre is, akit Hitler 1934 júniusában a hosszú kések éjszakáján kivégeztetett, de mint szerencsére kiderült, csak elgurult a gyógyszer: „Jaj, igen, bocsánat, egyébként teljesen meg vagyok keveredve.” A jóságos műsorvezető ekkor megjegyezte: „Úgy látszik, nem tesz jót az embernek, ha túl sok interjút ad.” Aminek hallatán a megkönnyebbült polgármester végre megnyugtatott mindenkit, hogy sem Röhmre, sem más náci hadfira nem gondolt, hanem „Nelson Mandeláról van szó, természetesen”.

Természetesen? Nelson Rolihlahla Mandela a Dél-afrikai Köztársaság első fekete elnöke lett 1994-ben. Ami azután jött, az maga a rettenet. A fehérek uralmáért könyörtelen bosszút állt a lakosság fekete bőrű része. Egy idézet a PestiSrá­coktól, 2018-ból: „februárban egy 66 éves Robert Lynn nevű férfit és feleségét maszkos férfiak támadtak meg a Dullstroomban található birtokukon. A házaspárt megkötözték, megkínozták, majd egy útszéli árokban lelőtték. Robert Lynn csodával határos módon élte csak túl a támadást, és sikerült leintenie egy autóst, aki elvitte a legközelebbi kórházba. Azt csak találgatni lehet, hogy hány ilyen eset van, amiről soha nem is fogunk tudni. A számokat a helyiek csak megbecsülni tudják. Egy felmérés szerint 1998 és 2016 között akár 4000 farmert is megölhettek, és a számok csak eszkalálódnak. Tony Abott, korábbi ausztrál miniszterelnök nemzeti krízisnek nevezte a dél-afrikai helyzetet.”

Mennyivel korrektebb Mandeláról nevezni el utcát, mint Mengeléről? Ez is az is emberek tömegei számára hozta el a földi poklot. Szörnyű dolog ma Dél-Afrikában fehér farmernek lenni, nem véletlen, hogy egyre többen menekülnek a közeli Ausztráliába. Meglehet, László Imre polgármester úr talán éppen erre akart célozni, mondván, Mandela ugyan Nobel-békedíjat kapott, de utóbb „a munkája, amit kifejtett”, hogy úgy mondjuk, „ami utána történt, az már nem igazán fér ebbe a képbe bele”. És ebben van valami. Mondjuk el ezt a polgármester úr védelmére. Talán épp erre gondolt. Ám egyúttal barátilag figyelmeztetnénk, hogy vészesen rohan az idő, és ha december idusán a kicsinyek számára ajándékosztó délutánt terveznek tartani, a világért se mondja majd: „Na, gyerekek, megjött a Gestapo!” Még félreértené valaki.