Néhány nap múlva karácsony. Hamarosan véget ér 2022, és talán nem kockáztatok túl nagyot azzal az állítással, hogy ennek mindannyian örülünk. Az idei év szinte csak válságokat, nehézségeket és kihívásokat tartogatott számunkra – ha tudtuk volna, mi vár ránk, talán bele sem kezdünk. Persze nem lehet évet átugrani, de néha mégis jót tesz a léleknek, ha eljátszhatunk ezzel a gondolattal. Ha pusztán érzelmeink és benyomásaink alapján ítéljük meg, akkor 2022 bizony igen rossz év volt. Én azonban most egy objektívabb értékelésre teszek kísérletet. A nehézségek mellett ugyanis nagy küzdelmeket követő megérdemelt sikerek is akadtak idén.

Hirdetés

Az év elején úgy tűnt, hogy az egyetlen fontosabb esemény az országgyűlési választás lesz majd, és azután a koronavírus-járványból való fokozatos kilábalással együtt kétévnyi válság után végre optimistán tekinthetünk a jövőbe. A képet akkor még csak némileg árnyékolta be a már kezdődő energiaválság, hiszen minden vészjósló jel ellenére kifejezetten elviselhetőnek tűnt az áremelkedés. Ezt a várakozást húzta keresztül az Ukrajna elleni orosz támadás, amely egyszerre tette tönkre a szomszédos ország biztonságán, területi épségén és gazdaságán túl Európa következő néhány évét is. Bármennyire idegesít is minket a Nyugat képmutató moralizálása, bármennyire ellenezzük is a konfliktus eszkalálása irányába tett európai lépéseket, nem szabad egyoldalúnak maradnunk: Vlagyimir Putyin bűnös agressziója elképesztő károkat okozott nekünk, magyaroknak is. Az orosz elnök döntése a rendszerváltás utáni magyar történelem legnagyobb tragédiája, amiért Oroszország a felelős. Lényegtelen, hogy milyen indokok vezettek a támadáshoz, nem fontos, hogy Putyin kényszerhelyzetben volt-e vagy sem, és nem fontos, hogy mi a NATO szerepe ebben a történetben. Nem fontos, mert akármi is igaz ezekből a magyarázkodásokból, mind csak magyarázkodás marad. A háborút nem kellett volna kirobbantani.

Öröm az ürömben, hogy Magyarország ismét, mint a történelemben oly sokszor, a legnagyobb nyomás mellett is a józan ész és a higgadtság letéteményese. 1914-ben, az első világháború kitörése idején Tisza István magyar miniszterelnök volt az egyetlen, aki határozottan ellenezte hazája háborús részvételét. S most, 2022-ben Orbán Viktor magyar miniszterelnök az egyetlen az egész Európai Unióban, aki nem azzal van elfoglalva, hogy oldalt válasszon és részt vegyen a konfliktusban. Magyarország objektív, külső szemlélőként tekint a történtekre, és ebben a helyzetben ez az egyetlen értelmes megoldás.

Patetikusan hangzik talán, de Európában ebben a történelmi pillanatban Magyarország képviseli a nagybetűs Igazságot. Minden váddal szemben nem állunk Oroszország mellett: elítéljük az agressziót és támogatjuk azokat a szankciókat, amelyek nem ártanak Európának. De nem szállunk be a konfliktusba Ukrajna mellett sem: nem szállítunk fegyvert, és ellenezzük az oroszok kollektív bűnösségét hirdető, a XX. század közepéről ismerős gondolatok térnyerését is. Magyarország az igazság és a béke oldalán áll, ezért Magyarország a magyar és az ukrán emberek, az egyszerű emberek oldalán áll. Ezt mutatja az a hatalmas humanitárius segítség is, amit a bajbajutottaknak nyújtunk.

A választási kampány második fele a háború árnyékában zajlott. Akkor még nem értettük, miért vette fel a kormányváltásért küzdő baloldal a háborús héja szerepét. Buta hibának, elszólásnak tekintettük Márki-Zay Péter veszélyes és felháborító nyilatkozatait, amelyek Magyarország katonai részvételét sem zárták ki a konfliktusban. Azóta kiderült, hogy mindez nem hiba volt. Közel hárommilliárd forintnyi dollár csilingelt a „kapitány” és barátai zsebében, amely meghatározta feladatát és szerepét is. Ennek tudatában még inkább áldhatjuk a magyar választópolgárok bölcsességét, akik a lehető legtávolabb tartották a kormányzástól a dollárbaloldalt. 2022 kevés jó hírének egyike az áprilisi választás eredménye volt. Több mint hárommillió magyar ember szavazott bizalmat a jobboldali, nemzeti és keresztény kormánynak. A leadott szavazatok 54 százalékát kapta a Fidesz–KDNP, miközben a részvétel is igen magas volt. Minden szavazókörben jelen voltak a jobboldal és a baloldal delegáltjai, és kölcsönösen legitimálták a választást, elismerték tisztaságát és törvényességét. Az idei választás nemcsak a kedvező eredménye miatt fontos, hanem azért is, mert soha nem volt még Magyarországon ennyire átlátható, ennyire támadhatatlanul tiszta szavazás. Az utolsó kétség is eloszlott: Magyarországon az Orbán-kormány az ellenfelei által is elismert módon tiszta, demokratikus felhatalmazással rendelkezik, és valódi tömegbázis áll mögötte. Hiába sápítozott egy ideig a Gyurcsány-párt arról, hogy „törvénytelen a kormány”, ezt a nevetséges ostobaságot láthatóan ők maguk sem hitték el. Ha bárki megkérdezte őket, mire alapozzák állításukat, értelmetlen magyarázkodás volt a válasz. Nem véletlen, hogy más ellenzéki pártok nem álltak be ebbe a kórusba, ahogy az sem véletlen, hogy már a Demokratikus Koalíció is elengedte a dolgot.

A választást és a kormányalakítást követően érkezett 2022 legnagyobb gazdasági kihívása. Minden korábbi megállapodás és ígéret ellenére az EU szankciókat vetett ki az orosz energiahordozókra is. Ez már a döntés pillanatában az egekbe lökte az energiaárakat, egyszersmind komolyan veszélybe sodorta az európai országok ellátásbiztonságát is. Ijesztő, hogy miközben minden uniós tagállam erejét megfeszítve próbálta elhárítani a gazdaságára leselkedő veszélyeket, Magyarországon kívül egyikükben sem merült fel az elhibázott szankciós politika újragondolásának igénye.

Az év második felének egyetlen jó híre az volt, hogy Magyarország sikerrel védte meg érdekeit az uniós forrásokért vívott csatában. E sorok írásakor már megszületett a hivatalos döntés, így minden kétség megszűnt. Hazánk hozzájuthat majd a helyreállítási alap teljes összegéhez és a kohéziós alapokból származó pénzhez is. A felfüggesztett pénzösszeg kisebb lett a vártnál, és ez sem végleges veszteség, hiszen a felfüggesztés bármikor feloldható. Nagy küzdelem volt ez, ráadásul Dávid harca Góliáttal. Brüsszelben volt a pénz és a döntés joga is, miközben annak még a látszatára sem ügyeltek az uniós vezetők, hogy tisztességesek vagy szavahihetőek legyenek. Azt hazudták, hogy az eredetileg kitárgyalt 17 reform elég lesz az uniós források utalásához, majd újabb és újabb követeléseket találtak ki. A tisztességtelen, de erősebb féllel szemben is állta a sarat Magyarország. A kormány és az Országgyűlés minden feltételt teljesített, és a diplomáciai érdekérvényesítés is sikeres volt, így pedig az igen rossz esélyek ellenére is győztesként jött ki hazánk a küzdelemből. Persze ez nem a vége, a konkrét utalásokért is harcolni kell majd, de a legnagyobb veszélyek már elhárultak, és ezt nem érdemes alábecsülni.

Milyen év volt tehát 2022 valójában? Nehéz, küzdelmes és válságos, de néhány igen nagy sikert is magával hozott. 2023 sem ígérkezik jóval könnyebbnek. Nem látszik most még a háború vége, egész Európában magas az infláció, és ki tudja, mennyi és mennyire megfizethető energiaforráshoz jut hozzá majd a kontinens. Biztató azonban, hogy az országot stabil és tapasztalt kormány vezeti, és biztató az is, hogy a magyarok edzett, kitartó emberek. Nehéz évet zárunk, nehéz évet nyitunk, de rengeteg válságot túléltünk már. Miért lenne ez kivétel? Hajrá, magyarok 2023-ban is!

Korábban írtuk