A távozó indexesek alapító mítoszát, amellyel induló lapjuk, a Telex megszületését igyekeznek nekünk elregélni, erős kétségekkel kell fogadnunk. A hivatalos magyarázat szerint – amelyet zokszó nélkül átvett és terjeszt a baloldali és álnemzeti sajtó – az Index szegény munkavállalói, az újságírók, a rendszergazdák, a fotósok és a munkás délutánokat feldobó dílerek egyszerre elégelték meg a zsarnokságot.

Hirdetés

Mindenfajta biztosíték nélkül, pusztán becsületérzésből felálltak, leléptek a színről, majd fejest ugrottak a semmibe. Merthogy a kormány, a Fidesz, Orbán Viktor meg úgy általában mindenki el akarta bitorolni, ami az övék. Jellemző a spontán támadt üzemzavarra, hogy hosszasan magyarázniuk kellett a magyarázhatatlant, és még így is, máig érthetetlen, hogy a kormány, a Fidesz és Orbán Viktor hogyan bukkant fel a színen, amikor de facto nem bukkant fel.

Valójában a távozó indexeseknek személyes és munkajogi vitájuk támadt Bodolai Lászlóval, ezért álltak fel egyszerre. De ha már így alakul – gondolták –, milyen nagyszerű gerillamarketing, ha mindent a kormányra, a Fideszre és Orbán Viktorra tolnak. Így aztán belehazudták a magyar nyilvánosságba, hogy ők az elnyomó politika áldozatai, makulátlan sajtómunkások, akiknek egyszerűen nincs gyomruk a NER szolgálatához. Eddig a történet, a részletek kifejtésére most nincs idő, a lényeg, hogy gyanúsan rövid idő, néhány hét leforgása alatt megszületett és megkezdte működését a Telex, a távozó indexesek új lapja.

Éppen ez a gyorsaság, a tervezettség látszata, ami leleplezi a hazugságaikat.

Emlékezhetünk a távozó indexesek kisded játékára, a szabadságbarométerre, amit hosszú hónapokkal ezelőtt kitettek elvakult híveik tájékoztatására. Ennek az volt a lényege, hogy mindig jelzik, hogy éppen szabadok-e, vagy már láncra verte őket a NER. Utólag teljesen nyilvánvaló, hogy ők már akkor mindent tudtak. Tudták, hogy mennek, elhagyják a hajót, hogy együtt valami újat kezdjenek. Valódi szándékaikról persze sunyin hallgattak, majd a megfelelő időben dobbantottak, fellármázták a nemzetközi és a hazai közvéleményt, mintha éppen a torkukon ugrálna a kormány, a Fidesz és Orbán Viktor.

Korábban írtuk

Miután néhány hét leforgása alatt képtelenség felállítani egy teljesen új sajtóvállalkozást, lehetetlen lebonyolítani az adminisztrációt, előteremteni a pénzügyi alapokat és legfőképpen annyi adományt összegyűjteni, hogy bármiféle jövőképet felfessenek a maguk számára, máshol kell keresnünk a Telex-rejtély megoldását. Turkáljunk egy kicsit a zsebükben, és ne azért, mert gusztusosnak tartjuk, hanem mert a szikár számsorok leleplezik a hazugságaikat. A hetvenfős szerkesztőségnek már csak a havi bértömege is több tíz millió forint, még akkor is, ha naiv jóindulatunkban a bérminimumot számoljuk (de nyugodtak lehetünk, hogy a telexesek versenyképes fizetésekért bomlasztják a NER-t). És a bértömeg csak egyetlen tétel a rengeteg közül, hiszen egy új lap indulásakor bődületes összeget kell beruházni, befektetni, kifizetni.

Állítólag 34 ezren támogatták az indulást, ezt fogadjuk el, de rögtön tegyük hozzá, hogy jórészt mikroadományokról van szó. Az öt-tízezer forintokból, amelyek egy része nyilván egyszeri hozzájárulás, nem lehet még egy esztendőre sem előre gondolkodni. Aki azt állítja, hogy igen, az vagy hazudik, vagy még nem látott belülről egy hetvenfős szerkesztőséget, nem mérte fel a költségeket, a kiadásokat.

Ha azonban az embernek a cseh Soros a barátja, akkor minden más. Ha Zdeněk Bakala 200 ezer eurója megérkezik, majd sorra a többi külföldi pénz, amelyeknek feladói nyilván merő emberbarátságból, befolyásolási szándék nélkül finanszírozzák a Telexet, mert ez a baloldalon mindig így van ám, akkor rögvest világosabban látunk. Akkor bizton és bátran állíthatjuk, hogy a Telex némi apró, vagyis mikroadomány bevételezése mellett külföldről, külföldi pénzből, külföldi szándékok szerint finanszírozott sajtóvállalkozás.

Inkább dünnyögj egy új mesét, kitartott telexesekét…

Három dolgot ne felejtsünk el, amikor újabb szabadságszólamokat hallunk majd ettől a társaságtól. Az első, hogy hazudtak kezdettől fogva, hiszen hónapokkal a dobbantás előtt megszerveztek mindent, majd előadták, hogy fejest ugrottak a semmibe, miközben már felállt az új vállalkozás. A második fontos adalék, hogy a Telex külföldi pénzemberek által kitartott vállalkozás, ami persze nem jogellenes, de ezt a körülményt is idézzük fel magunkban, amikor nagy bátran percenként szidalmazzák a magyar kormányt. A harmadik, egyszersmind legfontosabb tanulság pedig az, hogy így néz ki a magyar sajtószabadság. Ezek az emberek szabadon szervezkedhetnek, szabadon hazudozhatnak, kitartathatják magukat külföldi mecénásokkal, mikroadományokat gyűjthetnek. Őszintén mondom: szerencsére. Az eset ugyanis hajszálpontosan jelzi, hogy a magyar sajtószabadságba még ez is belefér. De gondoljuk csak végig: tétlenek maradnának-e a brit vagy amerikai hatóságok, ha egy induló portált orosz pénzemberek finanszíroznának? Ha a szóban forgó portál mikro- és makroadományokat gyűjtene, és kezdettől fogva eltökélten és teljesen elfogultan támadná a fennálló kormányt, aláásná a demokratikus rendszert, ha támogatná az anarchista zavargások szervezőit, és naponta öntené – az orosz támogatónak és még ki tudja, kinek a szája íze szerinti – gyűlöletadagokat a társadalomra?

Nemzetbiztonsági kockázat. Erre hivatkoznának az amerikai és brit hatóságok, ha ott ilyen fordulna elő. A következményeket el tudjuk képzelni, és igen, pontosan az történne, amire gondolunk.

Én nagyon hálás lennék a telexes kollégák helyében, hogy szabadon pofázhatok, gyűlölködhetek, kunyerálhatok, fogadhatok el külföldi pénzt. Mert Magyarországon ezt megtehetik. Nem mondom, hogy kockázatok és mellékhatások nélkül, de szabadon és korlátozások nélkül.

Csak azt ne mondjátok, hogy hősök vagytok. Mert nem vagytok azok. Külföldről kitartott, anarchista sajtómunkások vagytok, akik hatalomért, pénzért elárulják a hazájukat.