Csütörtökön jelentős eseményre kerül sor az észak-amerikai Dallasban az amerikai konzervatívok által szervezett CPAC-kongresszuson, ahol meghívott előadóként Orbán Viktor magyar miniszterelnök tart beszédet.

A hazai balliberális média persze előre huhog, mert máig nem voltak képesek felocsúdni a tusnádfürdői beszéd sokkhatása alól. Leginkább az úgynevezett „fajkeveredés” verte ki náluk a biztosítékot.

Hirdetés

Ezért miközben abban reménykednek, hogy talán majd nem engedik a magyar miniszterelnököt Dallasban szóhoz jutni, attól félnek, mégis hatalmas ünneplésben lesz része.

Hogy mi lesz csütörtökön Dallasban, azt a hét elején még korai megjósolni, de néhány adalékkal szolgálhatunk a problémakör jobb megértéséhez. Vegyük mindjárt magát a fogalmat. Ez angolul így hangzik: „race mixing”, ami szó szerint fajkeveredést vagy fajtakeveredést jelent. Akármelyiket vesszük, fölösleges a kifejezés biológiai mélységeibe ereszkednünk, hiszen pontosan tudjuk, hogy bőrszíntől függetlenül minden ember egy fajhoz tartozik, ám angol nyelvterületen az eltérő bőrszínű etnikumok meghatározására a „race” kifejezést használják.

Valamivel óvatosabb, de a lényeget tekintve ugyanezt jelenti a „multiracial” is, amit a szótár „többfajúnak” vagy „soknemzetiségűnek” fordít, ám ez utóbbi nem igaz, mivel a soknemzetiségű angolul „multiethnical”.

Nincs mese, a race az race. Mindez azért érdekes, mert az Amerikai Egyesült Államokban a kevert fajú, azaz multiraciális emberek aránya csupán 3,2 százalék. A közel 250 éves USA legújabb mítosza, hogy itt az emberek származástól függetlenül egyenrangúak, és a korábbi megosztottságot követően ma már a feketék élete is számít, egyszerűen nem igaz. A kevert bőrszínű emberek minimális aránya arról árulkodik, hogy sem a fekete, sem a fehér szülők nem engedik gyermekeiknek, hogy más bőrszínhez (fajhoz, rasszhoz) tartozó párt válasszanak maguknak. Ez a tiltás annyira sikeres, hogy a kevert vérű emberek aránya csupán 3,2 százalék. Ezzel szemben Brazíliában ez az arány 43,1 százalék, és folyamatosan emelkedik.

Akár azt is mondhatnánk, Észak Amerika az egyik legerőteljesebben szegregált társadalom, amin a hollywoodi filmek kötelező kliséi sem képesek változtatni. Nem ok nélküli a „woke”-kultúra, a „cancel”-kultúra minden értékeset eltörölni akaró mozgalma, az LMBTQ+-őrület, a BLM kontrarasszizmusa és a többi hasonló, Észak-Amerika ugyanis elveszítette önmagát, és kártékony pótcselekvésekbe menekül. Egy önmagát a szabadság, a tehetség és a tolerancia hazájaként definiáló népesség a nemzetté válás reménytelennek látszó küzdelmét birodalmi ambíciókkal igyekezett kompenzálni, kezdetben nem kevés sikerrel. Mostanra azonban elérte a birodalmak végzete: eddig az alávetett országok válságainak volt a haszonélvezője, most azonban saját határain belül kell szembenéznie a válsággal.

Ebben a helyzetben a magyar miniszterelnök, akit még a bírálói sem vádolhatnak meg azzal, hogy az Isten iránti tiszteletben gyökerező nemzeti öntudatot ne szolgálná, tud olyan üzenetet kifejteni amerikai hallgatóságának, amely kulcs lehet az észak-amerikai identitásválság megoldásához.

Nézzük csak: „Magyarországnak vannak ambíciói. Magyarországnak közösségi, sőt nemzeti ambíciói vannak. Nemzeti, sőt európai ambíciói is vannak. Ezért nekünk a most következő nehéz időszakban, hogy megőrizzük a nemzeti ambícióinkat, együtt kell maradnunk.” Ez angolul is ugyanazt jelenti.

Korábban írtuk