Népiek és urbánusok
Van néhány tanulság. Az első az, hogy kettészakadt az ország. Az ellenzék, ahogy korábban a polgári pártok, egy zászló alá sorakozott fel, így a politikai mező egy erős, közel 60 százalékos támogatottságú jobboldalra és egy szintén erős, körülbelül 40 százalékos támogatottságú baloldalra szakadt. Ez az országos tendencia. De ha közelebbről nézzük, meglepő eltéréseket találunk.
A fővárosban az arány szinte a fordítottja: a jobboldal itt (listán) 44, a baloldal 51 százalékot szerzett. A megyei jogú városokban a jobboldal 42 százalékot, a baloldal 28-at kapott. A kisebb településeken a jobboldal 57, a baloldal 38 százalékot szerzett. Vagyis amíg a fővárosban a jobboldalnak esélye sem volt, országosan biztos favorit lett.
Tehát tényleg kettészakadt az ország: népiekre és urbánusokra. Ami ezúttal nem világnézetet jelöl, hanem sokkal inkább létfelfogást. Vagyis bármilyen lett volna a kampány, egészen biztos, hogy Budapesten és néhány nagyvárosban a baloldal dominál, de az ötezer lelkes vagy annál kisebb településeken a jobboldal. Éppen úgy, mint Ausztriában, ahol az egész ország jobboldali és konzervatív, de a pár nagyváros és Bécs ultrabalos és ultraliberális. Sajnos e vonatkozásban a jelek szerint utolértük a fejlett Nyugatot.
Tanulság az is, hogy az alvilági módszerek nem érnek semmit. Borkai Zsoltot megválasztotta Győr népe, de ami ennél is fontosabb, a Fidesz–KDNP itt a 16 választási körzetből 16-ot megnyert. Karácsony Gergelyt is jól meghajtotta a jobboldali média a titkos hangfelvétel miatt – és ez sem ért semmit. A kokainos botrány nem ártott a kispesti Gajda Péter polgármesternek, de még a filmben szereplő képviselő is befutott. Wittinghoff Tamás is magabiztosan győzött Budaörsön a hírhedt szexvideó ellenére. És nem ártott a zaklatási botrány, amit egy állítólagos orvosnő robbantott ki, az újbudai László Imrének sem, mert ő is befutott.
A jelek szerint egy közösségi döntést legföljebb csekély mértékben vagy még úgy sem képes befolyásolni egy alvilági eszközökkel (kukkolás, lehallgatás, vádaskodás) kiprovokált botrány. Úgy tűnik, a társadalom ennél érettebb. Különösen fanyar utóíze lett annak, hogy a választás előtt Tarlós István lemondásra szólította föl Borkai Zsoltot. Tarlós István megbukott, Borkai Zsolt győzött. Ezen érdemes elgondolkodni. Azon is, hogy a mai ellenzék Tarlós 2006-os kampányát másolta le. Akkor Tarlós István azzal érte utol Demszky Gábor ismertségét – és népszerűségét –, hogy szó szerint bejárta az egész várost. Három héten át mindennap elment egy-egy kerületbe. Eközben Demszky csak nyilatkozgatott. Tarlós népszerűsége nőttön nőtt. Csak azért nem nyert, mert kirobbant az őszödi beszéd okozta utcaháború, ami megijesztette a közvéleményt. Most Karácsony járta be Budapestet, és Tarlós nyilatkozgatott. Ilyen a sors…
A választási kampánynak semmi köze nincs a közösség életminőségéhez, vagy csak kevés. A kampány háború. Könyörtelen harc a hatalomért. Amelynek birtokában a közösség élete irányítható. Kampány idején nem számítanak az érdemek, sem az eredmények. Az számít csupán, kinek hiszi el az adott közösség, hogy vele jobb lesz az élete. Budapest és néhány nagyváros többsége most a baloldalt választotta. Azt fogják kapni, amit kértek, efelől ne legyenek kétségeink. Magyarországon létrejött a váltógazdálkodás: népiek és urbánusok. A népiekre kemény munka vár.
