A négyigenes szocialista pártszavazás első három kérdése álszent és üres (akár azt is kérdezhette volna elvtársaitól, akarják-e, hogy ingyért szebbek, gazdagabbak és okosabbak legyenek), és csak azt a célt szolgálják, hogy hangulatot teremtsenek a negyedik igenhez: „Egyetért-e azzal, hogy […] minél több honfitársunk juthasson kedvezményes formában saját tulajdonrészhez a nemzet vagyonából?” Ez a kérdés azonban, Gyurcsány legújabb blöffje, alaposan megosztotta a baloldalt is, így a pártszavazás voltaképpen arról szól majd, hogy a szocialisták menetelnek-e tovább vezetőjük után az olcsó népi kapitalizmus álomvilágába, avagy régi szocialista fogással egy formális szavazáson fejezik ki nemtetszésüket, ami lehetővé teszi az elnök-miniszterelnök számára, hogy a támogatottság hiányára hivatkozva benyújtsa lemondását.

Természetesen csak abban az esetben, ha a háromigenes népszavazáson nem csupán sokan leszünk, de végre elegen is. Az ön kedvenc hetilapja ezen a héten még utoljára elvégezhette a kérdésben a közvélemény-kutatást, ami, ha ön most egyet lapoz, azt mutatja, hogy mindhárom kérdésben biztos siker ígérkezik, hiszen a részvételt és az igen szavazatot ígérők aránya a múlt hét végén messze meghaladta a minimálisan szükséges 25 százalékot. Örülni azonban még nincs okunk, mert nem téveszthetjük szem elől az azóta nagy karriert befutó Kovács László akkori szocialista pártelnök örökbecsű szavait: az MSZP nem a közvélemény-kutatásokat, hanem a választást akarja megnyerni… Ma már mindenki tudja, hogy ez mit jelent.

Kovács László azonban messze van. Talán a jobboldal is tanult korábbi kudarcaiból, és elővigyázatosabb lesz. A tét hatalmas, a jelek szerint sokkal nagyobb, mint akár néhány hete is látható volt. Úgy tűnik, Gyurcsány Ferenc tartalékai elfogytak, minek következtében elbizonytalanodott, s a bizalmi pártszavazást a népszavazás és március 15-e utánra időzítve, valójában elismerte, hogy már nem ő irányítja a dolgok menetét. Hacsak nem tervez valamit, lásd tévészékház ostroma…

A győzelem ugyanis felgyorsítja a folyamatokat. Ha a társadalom nem csupán megérti, hogy a mostani népszavazással nemcsak három idegesítő és igazságtalan költségtől szabadulhat meg, de meg is érzi Gyurcsány gyengeségét, a részvételi arány felszökhet, és a népszavazás olyan népítéletté válik, amelyet szükségszerűen teljesít be a Gyurcsány által menekülő útnak tervezett belső pártszavazás.

Súlyosbítja a baloldal válságát az SZDSZ látványos összeomlása. A pártot vezető Kóka János csekély legitimitásának maradéka is elveszett, de a gyáva taktikával meglapuló Fodor Gábor népszerűségének növekedése sem érzékelhető, azaz a liberálisok számára nincs jó megoldás. Illetve egy még maradt, melyről bővebben olvashatnak e lapszámban.

A Demokrata hagyományosan polgári értékrendű olvasójának lelkét feltehetően kevéssé viseli meg az SZDSZ mély válsága, és nagy valószínűséggel Gyurcsány bukása fölött sem tervez könnyet ejteni. Ami a hat éve tartó Infernó után, őszintén szólva, érthető. Azt azonban tudnia kell, hogy számára eljött az idő. A történelem alól most nem ad felmentést senki. Mindenki hozzon magával minden embert.