Névgondok

„Minek nevezzelek?” Ez a mondat kering a tudatomban, előre-hátra, öblögetek ezzel a mondattal, de se kiköpni, se lenyelni nem tudom. Petőfi szerelmes versnek szánta, s miközben kínlódom, arra gondolok, vajon van-e olyan fogalom, létezik-e olyan, hogy undorodásvers. Nincs? Na, majd lehet, hogy kitalálom.

Szóval a Hámori Lucát búcsúztató Helif olimpiai bajnok lett. (Megjegyzem, a magyar lány zseniálisan oldotta meg a kérdést. Kiállt, mert mit tett volna mást, majd a végén úgy hajlongott és forgott, mint egy sztár, mint egy bajnok, aki fogadja a hódolatot. És az is volt. Öröm volt nézni.)

Az afrikai bokszoló indulása óriási visszhangot váltott ki világszerte, mert a tavalyi világbajnokságról a nemzetközi sportági szövetség (IBA) kizárta túl magas tesztoszteronszintje miatt, Umar Kremljov, az IBA elnöke pedig azt mondta, hogy a vizsgálatok szerint a férfiakra jellemző XY-kromoszómája van, a NOB azonban engedélyezte az olimpiai indulását.

Szóval egy középszerű bokszoló aranyérmes lett. Mert ez a lényeg. Itt nem csak a nőket és a női sportot köpték arcul. Nem, ez a középszerűség diadala. A sport egykor arról szólt – még pár évtizede is –, hogy a kiválóságok győznek. Ez nem túl egyenlősdi, elismerem, de az élet sem az. Egyenlőség a rajtvonalnál kell, nem a célban. És itt pont a rajtvonalnál nem volt. Valahogy ez ma a korszellem. Kinyitottak kapukat és beengedték a hitványságot, a szintalattiságot.

A kiválóság az adott helyzetből kihozás képessége. Hannibál az ókor egyik legnagyobb hadvezére volt. Ha időben visszamennénk, Albánia simán verné a nagy hadvezért. Lévén a pun haderőnek nem voltak repülőgépei, tankjai, bombái. De ez nem azt jelenti, hogy egy mai albán tábornok nagyobb, mint Hannibál. Ez csak abban a korban képzelhető el, amelyben egy férfi megnyerheti az olimpiát női ökölvívásban. Igen, ez csak ebben a korban képzelhető el. Melyre találó elnevezést még mindig nem sikerült kiötlenem.

Minek nevezzelek? Nincs netán az olvasónak egy frappáns javaslata?