F. William Engdahl könyvének ismertetése

Elérkeztünk Engdahl könyve 7. fejezetének A Beatlestől a RAND Corporationig című alfejezetéhez. 1967-ben a londoni Tavistock Institute of Human Relations vezetője egy dr. Fred Emery nevű ember volt, akit a televíziózás „hipnotikus hatásai” szakértőjének neveztek. Emery meg volt róla győződve: a tömegek fölött gyakorolt hipnotikus hatásokat fel lehet használni arra, hogy meg lehessen dönteni ellenséges vagy nem együttműködő kormányokat. A Tavistock Intézet folyóiratában, a Human Relationsben írt erről egy cikket ezzel a címmel: Az elkövetkező harminc év: koncepciók, módszerek és előérzetek. A cikk részletezte azon módszereket, amelyek révén be lehet fogni vagy közvetlenül manipulálni lehet azt, amit „lázadó hisztériának” nevezett. Ez pontosan az, amit a RAND-tanulmányok később a saját céljaikra módosítottak.

Az I. világháborút követően a brit katonai hírszerzés hozta létre a Tavistock Intézetet, hogy az a lélektani hadműveleti ága legyen. A II. világháború után a Rocke­feller Alapítvány lépett be az intézet finanszírozásába, és lényegében kooptálta azt az Egyesült Államok kialakuló lélektani hadviselési tevékenységei számára. A Rockefeller Alapítvány sok pénzt utalt át a pénzszűkében lévő Tavistock Intézetnek. Rockefeller-féle programja az volt, hogy „a béke állapotában olyan társadalompszichiátriát alkosson meg, mint ami háborús körülmények között alakul ki”.

„Ami sorsdöntő fordulat volt”, írja a szerző.

A Tavistock azonnal elkezdte munkáját az Egyesült Államokban és vezető kutatóját, a Németországban született pszichológust, Kurt Lewint a Massachusetts Institute of Technologyba (Massachusettsi Műszaki Egyetem – a világ egyik vezető felsőfokú tanintézménye) küldte, hogy ott létrehozza a Csoportdinamikai Kutató Központot. Lewin azon folyamatokat tanulmányozta, amelyek csoporthelyzetben lévő egyéneket befolyásolnak, és széles körben őt tekintik a „szociálpszichológia” megalapítójának. Lewin halála után a Központ 1948-ban a Michigan Egyetemre költözött, ahol a Szociális Kutatás Intézete nevet kapta. A Tavistock munkája az elkövetkező két évtizedben az volt, hogy kooptálja a szociális csoportokról készült legitim lélektani felismeréseket azért, hogy finomítani tudják a társadalmi manipuláció, a szociális irányítás, vagy ahogyan nevezték, a „csoportdinamika” technikáit.

A szerző ezután rátér a Párizs: 1968. május alcímet kapott fejezetrészre.

Fred Emery 1967-ben kifejtett meglátásait a tömegek „özönléseiről” 1968 májusában hitelessé tették a párizsi és más francia egyetemek környékén kitört nagy diáklázadások. A több százezres tömegek milliós tömegek mozgalmává nőttek; ez destabilizálta a francia kormányt és később megdöntötte Charles de Gaulle elnököt, aki nemzetközi tekintetben útjában volt Washingtonnak. Ezt a látszólag spontán utcára özönlést a Tavistock és több amerikai hírszerző szervezet három és fél évtizeden át igen figyelmesen tanulmányozta, elemezve annak alakuló módszereit, sémáit és taktikáját.

1989 második felében Washington rezsimváltoztatási programjának új eleme nőtt ki abból a konferenciából, amit az Ohio államban lévő Case Western Reserve Universityn tartottak. E konferencián beszélt dr. Howard Perlmutter, egy furcsa új egyetemi terület, a „társadalmi felépítés” („social architecture”) professzora és a Tavistock Intézet volt munkatársa. A sokkolt hallgatóságnak kifejtette: egy „katmandui rockvideó” pontosan lefestette, hogyan lehetséges a hagyományos társadalmak destabilizálása, ezáltal pedig a „globális civilizáció” létrehozása.

Perlmutter szerint két dolog szükséges a destabilizáló átalakításokhoz: „a nemzetközileg és helyileg elkötelezett országok közötti hálózatok kialakítása” (ami a mai emberjogi vagy demokratikus NGO-kkal egyenértékű) és „globális események létrehozása egy helyi esemény átalakításával úgy, hogy az a tömegmédia felhasználásával lényegében azonnali nemzetközi hullámokat verjen”.

(Folytatjuk)