Hirdetés

Jean Spinette, a brüsszeli Saint-Gilles kerület polgármestere nemrég kijelentette, örülne, ha a jóságos Mikulás arrafelé a marokkói kultúrát is magáévá tenné a december 6-i rendezvényeken. Spinette úr helyesnek tartaná, ha lenne egy „Sidi Nicholasuk”, aki mandarint ajándékozna a kerület kisiskolásainak, mivel Saint-Gilles marokkói testvérvárosa mandarintermesztéséről híres, a sidi szó pedig arabul kábé azt jelenti, hogy úr. Spinette polgármester azon véleményének is hangot adott, hogy Nicholas effendinek, alias Szent Miklósnak környezetbarátnak, a vallásokat tiszteletben tartónak és interszekcionálisnak kell lennie.

Ezen a környezetbarát dolgon fönnakadtam. Milyen egy környezetbarát Mikulás? Lehet-e például ökológiai lábnyoma? És ha igen, mekkora? Lehet-e az újrahasználhatóságot nála értelmezni? Egyáltalán, fenntarthatónak számít-e egy ilyen Mikulás? És ha már itt tartunk. Mennyire tekinthető zöldnek és megújulónak egy mandarinkompatibilis Nicholas effendi?

Komoly kérdések ezek. A brüsszeli Saint-Gilles kerület iskolásai számára, akik körében vélhetően minősített többségben vannak az arab gyökerű nebulók, ez a probléma sürgetőnek látszik, holott amilyen értelmetlen, pontosan annyira hülye és fölösleges. A muszlim kultúrkörben ugyanis Szent Miklós püspöknek nincs tisztelete. Hívhatják möszjő vagy madam Nicholasnak (elvégre az interszexuálisan fejlődő világ fővárosában vagyunk), Niki effendi vagy akárki más, osztogasson mandarint, banánt, datolyát vagy Kalasnyikov géppisztolyt, a muszlim gyerekek számára nemkívánatos személyiség. Olyannyira nem, hogy Szent Miklós városát, a kis-ázsiai Myrát 1087-ben a mai muszlim gyerekek ősei oly brutális kegyetlenséggel dúlták föl és rombolták porig, hogy a közel 800 évvel korábban élt szent hamvait az utolsó pillanatban olasz kereskedők mentették ki a romok közül és menekítették az itáliai Bari városába, ahol templomot emeltek a tiszteletére, amelyben ma is nyugszanak.

Szerintem tévedésben van Jean Spinette úr a muszlim tanulókat illetően. Nem érdemes ezt a muszlim Mikulás-vonalat erőltetni. Ami nem ment az elmúlt ezer évben, az miért menne most? Ráadásul ez a mostani Mikulás-variáció, hát hogy is mondjam, még interszekcionális is lenne. Ne csodálkozzon a tisztelt olvasó, eddig én sem tudtam, mi az. Valami ilyesmi:

„Az interszekcionális feminizmus felismeri és figyelembe veszi a szexizmuson felüli, de azzal sok esetben összekapcsolódó hátráltató tényezőket, mint a bőrszín, a vallás vagy a testi fogyatékosságok. Az interszekcionális feminizmus a felismerés, hogy nekem mint európai, fehér, városi, heteroszexuális, egészséges egyetemista lánynak könnyebb, mint egy szír, színes bőrű, szegény, tanyán nevelkedett, halláskárosult nőnek. Vagy egy roma származású lánynak. Vagy egy transzszexuális embernek. Vagy annak, aki kerekesszékben él, burkát visel, mentális egészségügyi problémákkal küzd, vagy mélyszegénységből származik.”

Korábban írtuk

Szóval, a jóságos mirai püspök, aki vagyonát a legenda szerint titokban egy szegény család ablakába tette, bizonyos mértékig talán interszekcionális volt, ám elkövette azt a hibát, hogy nem volt feminista, ráadásul sem a transzszexuális, sem a kerekesszékes emberek gondját nem érezte át kellő mértékben. E tekintetben nem mentség, hogy a kerekesszékeket ekkor még nem találták fel. Valljuk be, Nicholas effendi a harmadik század derekán el volt maradva a kortól.