Hirdetés

Az irigységtől és rosszindulattól csöpögő irománnyal a volt állampárt, az MSZMP egykori tagjait, titkárait, cenzorait és egyéb haszonélvezőit is a soraiban tudó, úgynevezett demokrata, de valójában velejéig balliberális Népszava rukkolt elő, amely éppen a népre hivatkozva Hargitai irányított tollával még azt is az orrunk alá dörgöli: „A népnek fogalma sincs, hogy mi lenne az ünnep tárgya, üresebb ünnepe az államunknak augusztus 20-nál nincsen.”

Erre szoktuk mondani, hogy némely olvasni tudó ember is lehet égbekiáltóan nagy hülye, hiszen ma már hál Istennek az általános iskolai történelemkönyvekben is kötelezően benne foglaltatik, hogy „1083 augusztus 20-án a Nagyboldogasszony ünnepe utáni első vasárnap emeltette oltárra Szent László király, I. István király földi maradványait nyughelyén, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában, ami az akkori szokások szerint a szentté avatást jelentette.”

Gyávaságból tehát még a saját, szándékos hülyeségét is a népre szeretné kenni, tudniillik azt, hogy az Isten teremtői művébe beilleszkedni alkalmatlanok zavaros szemében az egyházi jellegű 1083-as történés csak egy smafu, és mivel őket nem érinti, mert másban hisznek, csak egy semmiség.

Annak ellenére semmiség, hogy például 1686-ban, Buda visszafoglalása esztendejében, IX. Ince pápa rendeletben kötelezte a katolikus világot arra, hogy évente egyszer emlékezzen meg Szent István királyunkról. Ennyit ér az akkori pápa szava a mai Népszavával szemben? Infantilis, elbitangolt banda, akik számára fényesebb a keresztnél a guillotine, meg az ötágú vöröscsillag.

Korábban írtuk

Ha ezen a napon valóban nem történt volna semmi, akkor például 1771-ben miért minősítette Mária Terézia mégis országos ünneppé és vitette fel Budára a normalitás édenkertjén kívül rekedtek szemében csak véres cafatot, a Szent Jobbot? És ha annyira nem zavart senkit ez a mi augusztus 20-ánk, akkor az 1848-as forradalom leverése után, a Bach-korszakban miért tiltották be az ünneplését, aztán pedig 1891-ben Ferenc József mégis miért látta okosabbnak munkaszüneti nappá nyilvánítani, ha ennek az ünnepnek sem akkor, sem előtte, sem ma nincsen „tárgya”.

Még a Népszavás irigység és rosszindulat sem fog az 1938-as Szent István-év és eucharisztikus budapesti világtalálkozó esztendejének fényességén, amikor a székesfehérvári országgyűlés még törvénybe is iktatta nemzetalkotó királyunk és nemzetünk ünnepét.

Ócska bohócok örömtáncát járták a lekaszabolt haza főterein az önök kommunista eszmeszülei, miután 1945-ben megszállt bennünket a szovjet, de még ők sem, az a Robespierre-en, Leninen és Sztálinon cseperedett csürhe sem merte eltörölni augusztus 20-át, helyette 1950-ben inkább a népköztársaság és az alkotmány ünnepére „keresztelték” át.

És miután a világ rendje helyreállt, azaz 1991-ben azutolsó szovjet is átmasírozott a záhonyi hídon, Antall József kormánya előterjesztésében az Országgyűlés, kiemelve augusztus 20-át nemzeti ünnepeink közül, állami ünnepé nyilvánította.

A történelemhamisító Népszava és a károgó Hargitai varjúfi végítéletében augusztus 20-a akkor is a semmi ünnepe, mert ezen a napon soha nem történt semmi. Azok hirdetik, akik nem tudnak, nem akarnak Isten teremtői művébe beilleszkedni és akik most sem adnak mást, csak mi lényegük, de mi erre a lényegre nagyívben teszünk. Csatázni velük? Egészséges ember sántákkal és vakokkal verekedjék? Amint Hamvas Béla írja: Fejlődésben visszamaradt, még értelemben is gyenge gyermekeknek kell őket tekinteni.

Menj a helyedre, kisfiam, oda, az utolsó padba, és tanuld meg a leckét, mielőtt rajtad röhögne az egész iskola – mondaná a történelmi tanító, és sajnálattal nézné, amíg Hargitai Misike oda nem kullog. – A jövőben pedig ne hazudozz össze-vissza, mint eddig tetted, mert attól, fiam, ma már nem lesz vastagabb zsír a kenyereden – szólna még utána, aztán vezényelne:

Osztály, vigyázz! Közösen imádkozzuk el a Miatyánkot!