Zárójelben hozzáteszem: a feltárás a balliberális újságíróktól megszokott tisztességtelen módszerekkel szemben feddhetetlen és támadhatatlan módszerekkel történt. Rendkívül szerény természetűként tehát azt javasoltam, feltétlenül egyezzen bele, hiszen mondanivalójának részleges vetítése fontosabb a meg nem jelenésnél. Sándor György ezután engedélyt adott a sugárzásra. Ön a vágást azzal indokolta, hogy a három fenti eset nem tény.

Önnek nincs igaza.

1. Vásárhelyi Miklós saját önéletrajzában írja le fasiszta múltját. Akkoriban egyébként nagyon sok zsidó csatlakozott Olasz-országban Mussoliniékhez. Mint ahogyan a bolsevizmushoz is – világszerte igen gyakran vezető szerepet vállalva.

2. Jancsó múltját Zágoni Sándor népművész mondta el egy interjúban, amely Jancsó: zsidó fattyaknak itt nincs helyük címen jelent meg a Demokratában 1996 júniusában. Zágoni elmondta, Jancsó életrajzában hazudott: sohasem volt regős cserkész, mint állította, hanem a HÖKK, a Honvédcserkész Őrvezetők Kiképző Keretének egyik vezetője volt, ahol Zágoni egyszerű cserkész volt. Csak akkor még, ott a kolozsvári HÖKK-ben, Jancsó Nyikuként ismerték. Jancsó soha nem kért helyreigazítást a Demokratától, és sehol nem említette, hogy amit Zágoni mondott, nem igaz és hogy nem lelkesedett a zsidótörvényért.

3. Ami a Konrád-affért illeti, azt ő maga vallotta be 22 év után, miután Sándor Ernő, volt sógora az ügyről interjút adott szintén a Demokratának.

Ön azonban mindennek ellenére a fenti részeket Sándor György anyagából kivágatta.

Mindezt azért tartom fontosnak megírni, hogy nyoma legyen. Ugyanis, ha e tény publikálása után a balliberális oldalon az ön belenyúlása ellen semmiféle tiltakozás nem lát napvilágot, akkor ezt és a tiltakozás hiányát véres kardként mutathatják fel minden olyan jövőbeli esetben, amikor egy közszolgálati vezető vágást rendel el egy szervezetileg alá tartozó szerkesztőség által készített műsor anyagában. Például, ha Kondor Katalin, a Magyar Rádió igazgatója nyúlna bele a 16 óra című műsorába és vetetne ki bizonyos neki nem tetsző részeket. Mint ahogyan talán, az ön nyomdokain lépdelve, meg kellett volna tennie, amikor a 16 óra másfél héttel ezelőtt úgy állította be a Vér és Becsület társaságot, mintha az bérelte volna ki a sződligeti kultúrházat az új-nemzetiszocialista találkozóra. Sőt a műsort vezető Szente László szellemeskedve ezen egyesület tagjait náci és bolsevik módon dehumanizálva még azt is megjegyezte: az egyesület tagjainak intelligenciahányadosa nehezen kelhetne versenyre a tengerimalacéval. Igazán kár, hogy további intézkedéseket nem javasoltak a műsorban, például e szubtengeri malacoknak az elgázosítására.

De fel lehet majd mutatni az ön által vérrel bekent kardot netán majd akkor is, amikor a jelenlegi kormány gazdaságpolitikája által elősegített bukása után egy következő kormány idején az ön felettese rendre bekéri az ön akkori műsorait egy kis szabóollós kezelésre. Az akkor Budapesttől Párizson át New Yorkig tiltakozóknak és a most szokás szerint hallgatóknak – beleértve a mindig önökkel egyetértő nyugati tudósítókat – esetleg valaki beletömi szájukba ezeket az oldalakat.

Egyébként igazán élveztem szilveszteri beszélgetését Friderikusszal. Tudja, azzal a Friderikusszal, akit a színész Kern András anno lazán lebuzizott. És azzal a Friderikusszal, aki ugyanezen beszélgetéssorozatában szándékosan kilenc nappal előre tolta a miniszterelnöki interjú felvételének dátumát, hogy falazzon neki először titokban tartani akart kubai útjához. Friderikusz önnel beszélgetve megkérdezte, mi az, ami önt a legjobban bántja. Ön azt felelte: az, amikor 1997-ben igazságtalanul ejtették az ön által vezetett Írisz tévét az országos televíziós frekvenciákra kiírt pályázat nyertesei közül. Az okokról beszélve érdekes módon önök átsiklottak azon, hogy Hornék, értsd az ORTT akkori döntése mögött lehetett „némi antiszemitizmus is”, ahogyan azt 1999-ben Mark L. Palmer, az Írisz TV fő tulajdonosának, a Lauder-féle Central European Media Enterprisesnek egyik alapítója nyilatkozta a Népszabadságnak. Kicsit fura, hogy az önben ily mély nyomot hagyó eset okairól beszélve miért nem beszéltek erről a körülményről. Azért, mert fenn kívánja tartani azt a helyi dogmát, hogy a baloldal nem lehet antiszemita? Pedig ön – a Berecz pártvezérféle Ellenforradalom tollal és fegyverrel című rendszerváltás előtti műsornak vezetője – egyszer, már a rendszerváltás után, kijelentette: „Mi csak akkor érvényesülhetünk, ha hatalmon vagyunk”. Az Írisz-féle ügyből sokan (márpedig) arra következtethetnének, hogy önök akkor is nehezen érvényesülnek, ha hatalmi helyzetben vannak. Pedig ma ismét az 1998-ban az ön által javasolt forgatókönyvet valósítják meg: a tévénél olyan „lézeroperációt és szőnyegbombázást” hajtottak végre, amilyenre az Orbán-kormány idején e tévénél, sajnos, képtelenek voltak. Éppen ellenkezőleg: akkor Kende Péter producer lehetett, Medgyessy Péter nevelt lánya ott dolgozhatott, és például az a Vámos Miklós is sztár lehetett a tévénél, aki 1994-ben a választások előtt ország-világnak – beleértve az amerikai Nation című hetilapot – sikoltotta el félelmeit, hogy az akkori kormány a választások helyett puccsot hajt majd végre.

Nem felejtve ki önt sem, aki Orbán Viktort interjúvolhatta. Nyilván a mai uralkodók teljes megelégedésére, hiszen ha ez nem lenne így, önt Betlen Jánoshoz hasonlóan – aki csak azért, mert egy balliberális vendéget is újságíróként kérdezett – lézeroperációval vágták volna ki az MTV húsából.

Ha jóindulatú lennék, még azt is feltételezhetném, persze, hogy ön az interjúk idején szintén újságíróként viselkedett, és nem volt mögöttes politikai szándéka. Csakhogy mindazzal, amit most tesz az Éjjeli menedékhellyel, visszafelé is átszínezi az ön korábbi munkáját. Ami a jövőt illeti, két út áll ön előtt az mtv2-es, az országnak csak egy részén fogható adóra átűzött, egyfajta rezervátumba szorított Éjjeli menedékhellyel. Vagy addig provokálja a műsor készítőit beszorítva őket egy olyan helyzetbe, amelyet már nem vállalnak és önként állnak fel, vagy enged az ön barátai kezében lévő sajtóban mesterségesen felépített nyomásnak és puszta kézzel gyorsan megfojtja a műsort.

Nem igazán vidám alternatíva, mondanák a pesszimisták. Az optimisták viszont azt mondhatják a „tollal és fegyverrel” módszerből legalább a „fegyverrel” részt ma már nem alkalmazzák, noha képzelem, az önt posztjára kinevező kormány egy-két tagja azért álmában olykor meg-meg húzza a ravaszt, ha Siklósi Beatrixra és még mindig lélegző csapatára gondol. Áttételesen persze ön a ravasz.