„A Grúziával kapcsolatos vita további – előzetesen már tapasztalt – két folyamatot erősített meg. Egyrészt a kormányból kilépő liberális Szabad Demokraták Szövetségéhez tartozó Eörsi Mátyás, a parlament Európai Ügyek Bizottságának elnöke egy rádióinterjúban egyértelműen kijelentette: teljes mértékben egyetért Orbán Viktor elemzésével… Mindenesetre az elmúlt időszakban az SZDSZ olyan külpolitikai kérdésekben, mint a Déli Áramlat, a tibeti emberi jogi helyzettel kapcsolatos országgyűlési határozati javaslat, a kubai emberi jogi helyzettel kapcsolatos parlamenti politikai nyilatkozat vagy Koszovó, korábbi koalíciós partnerével, az MSZP-vel szemben a Fidesz álláspontját támogatta. A másik folyamat, mely megerősödni látszik, hogy bizonyos jobboldali sajtókörök, illetve a magyarországi szélsőjobboldali mozgalmak és portálok Oroszország pártját fogják a kérdésben…”

Ennek olvastán nyilván a büszkeségtől dagadó kebellel tombol a jobboldal: lám-lám, önök, a Fideszhez oly közel álló jobboldali agytröszt, azzal erősíti Orbán Viktort, hogy vele („a kormányból kilépett”) Eörsi Mátyás is egyetért.

Mivel ez az én személyes levelem, így hadd vessem magamról közbe – noha e levél olvasóinak talán tízezrei szintén egyet – értenek velem, a most következő állítást magukra nézve is követelve –, jóleső érzés fog el, hogy egyrészt soha nem értettem egyet Eörsi Mátyással és pártjával elsősorban azért, mert érdekeink nem estek egybe, másrészt azért, mert Eörsi Mátyás feltételezett egyetértése (ha például a harminc fokos kánikulára éppen nem hazudja azt, hogy zimankós idők járják) nem jelentene számomra semmiféle megerősítést.

Ön ezután nem túlzottan leplezett büszkeséggel felsorolja azt a hosszú listát – amely sajnos messze nem teljes –, amelyben az SZDSZ és a Fidesz egyetért.

De erről később. Most pedig térjünk vissza a másik idézetre. Idézem teljes összefoglalójukat:

„A magyar belpolitikában egy új jelenség, hogy a magyarországi radikális jobboldal holdudvara igyekszik magát megkülönböztetni a legnagyobb jobboldali ellenzéki párttól, a Fidesztől. Így ebben a folyamatban egy új elem, hogy a szélsőjobboldali diskurzusban a magyar ellenzéket mostanság egyre gyakrabban antiszemita alapon is támadják.”

Abban az arányban, ahogyan önöknek egyre kevesebb az ellentétük az SZDSZ-szel, úgy nő a bajuk azokkal a véleményekkel, amelyeket politikailag igen kényelmesen és haszonelvű célokat követve „szélsőjobboldaliként” láttatnak. Mint november 30-i elemzésükben, amelyben ez olvasható: „A magyarországi szélsőjobboldal másik kritikus pontja a Fidesszel szemben, hogy a Fidesznek Grúzia helyett inkább az izraeli–palesztin kérdésben kellene határozottabb álláspontot kialakítania. Ezekben a körökben minden külpolitikai kérdést a zsidó állam konfliktusaira vetítenek rá, így megállapítható: megnyilvánulásaik valójában antiszemita indíttatásúak.”

Akkor most kezdjük az elemzésük elemzését.

Nyilván korlátozott időmnek tudható be, de én még nem olvastam sehol, hogy a Fidesznek Grúzia „helyett” mit kellene tennie, és hogy ez a valami az „izraeli–palesztin kérdés” legyen. (Egyébként milyen szép fogalmazás, Bába úr: izraeli–palesztin kérdés. Nyilván a mohácsi vész ennek analógiájára török–magyar kérdésként is átértékelhető, netán a holokauszt német–zsidó kérdéssé.)

És akkor most további, több hétre húzódó elemzés helyett hadd éljek egy huszárvágással.

Nem „szélsőjobboldaliak” vagy „jobboldaliak”, de a saját nevemben szögezem le: ami a magyar–orosz viszonyt illeti, tökéletesen, ismétlem, tökéletesen egyetértek azzal, amit e téren a konzervatív jobboldali Angela Merkel német kancellár, a konzervatív jobboldali Nicolas Sarkozy francia elnök vagy a szintén konzervatív jobboldali Silvio Berlusconi miniszterelnök tesz.

Tudom, hogy ez a megfogalmazás önnek rendkívül kínos, de ha ezek a tények, nem vagyok hajlandó másként fogalmazni.

Ami pedig az egész antiszemitizmus témát illeti, nem lenne itt az ideje, hogy önök egyszer és mindenkorra megfogadnák, amit saját maguk írtak Az antiszemitizmus vádja mint politikai eszköz címmel 2006 júliusában 35. számmal megjelent elemzésükben?

Amelyet – talán elfelejtették – így vezetnek be: „Az antiszemitizmus vádja mindennapos eszközzé lett a mai magyar belpolitikai küzdelmekben. Mind az MSZP, mind az SZDSZ politikusai, valamint a hozzájuk közel álló újságírók egyre gyakrabban alkalmazzák az antiszemitizmus vádját politikai ellenfeleikre, így próbálva diszkreditálni őket a hazai, az európai és amerikai politikai és értelmiségi körökben. A jelenség mesterséges feszültséget gerjeszt a magyar társadalmi életben, miközben megpróbálja elterelni a figyelmet az ország egyre romló gazdasági és pénzügyi helyzetéről.”

Nos, Bába úr, látja, milyen világosan fogalmaztak akkor? És most önök dobják sutba tökéletes lényeglátással megformált figyelmeztetésüket?

Idézzek megerősítésként egy friss, önök ellen irányuló éppen olyan aljas vádat, mint amilyen annak inszinuálása az önök részéről, hogy akit a palesztin területek megszállása és a palesztin nép módszeres kikészítése foglalkoztat, az automatikusan antiszemita?

Debreczeni József (akinek a jobboldalon már a neve is szinte jelzővé fajult) a Népszava november 10-i számában ezt írja, miután Bayer Zsolt cikkét támadja: „Jó, jó, de Orbán nem antiszemita, mondhatják erre. Hát úgy nem is, ahogy a barátja: őhozzá finomabb filhallás szükségeltetik. Hallgassuk csak, mit is mondott még a Hold utcában: »Ha két reformátusnak […] megbeszélnivalója van, akkor a közösség belső rendje szerint bátran megteheti, sőt aszerint kell, hogy megtegyék, nem pedig kívülről jövő utasítások alapján. Hogy kicsit frivol legyek, hadd mondjam azt, hogy én sem szóltam soha bele abba, amikor a Szabadkőműves Páholy vagy a Balatoni Horgászegyesület elnököt választott«. Bár az adott gyülekezetben aligha volt rá szükség, a nemzet miniszterelnöke azért előre szólt: frivol… beszólás következik. Hát igen: ebben a beszédhelyzetben, ilyen szövegkörnyezetben – a »reformátussal« szembeállítva – a »szabadkőműves «: az bizony zsidót jelent. (A horgászok csak sunyiságból kerültek bele a mondatba: hogy mégse legyen annyira egyértelmű és támadható.)”

Ami pedig az előbbi témát illeti, annak gyors és csattanós lezárása kedvéért idézem Tony Blair volt brit miniszterelnököt, aki ezt mondta az „izraeli–palesztin kérdésről”:

„Nincs olyan téma, amely akkora erővel egyesítené a világ nyilvánosságát, mint az Izrael és Palesztina ügyében elért haladás”. Ezután antiszemitázza ön le a „szélsőjobboldali” Blairt is.

Most pedig nagyon gyorsan, igen tömören a többi külpolitikai kérdésről.

Ha 2010-ben a Fidesz nyeri a választásokat, Magyarországnak valóban, soha nem látott módon, minden téren tragikus helyzete miatt legalább külkapcsolataiban lenne szükség nyugalomra.

Ehhez a Fidesznek éppen úgy nem kellett volna megnyilvánulnia számos kérdésben, mint ahogyan azt ellenzéki pártok – és sokszor kormányok – tették Svájctól Svédországon át Görögországig.

Mit nyertek önök azzal, hogy példa nélkül állóan két alkalommal is sikerült sodrából kihozniuk a budapesti orosz nagykövetet?

Nem gondolják, hogy a feleslegesen felbőszített oroszok ezért a most következő választásokon éppen úgy akár támogathatják is a színfalak mögött az MSZP-t, mint ahogyan azt vele a brit Munkáspárt tette 2002-ben?

És ha Magyarország majd átveszi netán az önök kormányzása idején az Európai Unió irányítását a spanyolokkal és belgákkal, akkor e két országgal is konfrontálódni akarnak azok szintén pragmatikus Oroszország-politikája miatt?

Továbbá: mit nyertek önök azzal, hogy magukra haragították a kínaiakat egyrészt Tibet autonómiájának hangos követelésével, másrészt azzal, hogy demonstratíve az egész Fidesz-vezérkar felvonult nemrégiben Tajpej budapesti kirendeltségén Tajvan nemzeti ünnepén, míg a kínai rendezvényekről látványosan távol maradnak?

Elmúlt az olimpia és – csak egyetlen példa – a brit kormány október 29-én már bejelentette: úgy döntött, Tibetet Kína szerves részének tekinti.

Nem lett volna bölcsebb hallgatni és arra gondolni, hogy önöknek a magyar–kínai kereskedelmi és kulturális kapcsolatok jövője érdekében jó viszonyt kellene fenntartani egy ultrasikeres, 1,2 milliárdos nemzettel?

Végül pedig tényleg azt hiszi ön és a Budapest Analyses, hogy Washington – legyen ott bármilyen elnök – nem az MSZP-, hanem a Fidesz-lóra tesz?

Ugye, nagyon megijedtek, hogy Charles Gati vagy Lantos lánya lehet a következő budapesti nagykövet?

Gati tagadta, de – higgye el, Bába úr – a veszély egyáltalán nem múlt el. És ezen nem az segít, ha a következő elemzéseikben még nagyobbakat rúgnak Amerika azon ellenfeleibe, amelyekkel a világon befolyását rohamosan vesztő és az iszonyatos válság rázta Washington egyre inkább gyakorlati politikát folytat majd. És az sem, hogy az eddigi, szinte emelhetetlenül magas hőfokon és gyakorisággal nyilvánítják ki a jövőben is atlanti hűségüket.

Értsék meg, önöket nem Washington, hanem Zalaegerszeg és Nyírbátor népe szavazza le vagy meg, akiket leginkább az érdekel, hogy felemelkedjenek jelenlegi helyzetükből, azaz a magyar termékeknek piacokra van szüksége.

Az önök tragikomikus konfrontációja a világ feltartóztathatatlanul erősödő hatalmaival – amely Washingtonnak néhány másodpercnyi, gyorsan feledhető örömöt olykor ugyan okozhat – ebben a felemelkedésben erősen akadályozni fogja, ami csúnya jelentekhez vezethet akár már 2011-ben is.

Biztos vagyok benne, hogy a nemzeti érdekeket mindig szívén viselő Eörsi Mátyás pártjával és holdudvarával együtt (ez jó poén volt, ugye?) e vitában szintén önöket támogatja a magamfajta mérsékelt, pragmatista realistákkal szemben.

(Vége)

Lovas István