Levelemben értetlenségemet fejeztem ki, hogy miközben az ön – aki a szovjet érdekeket szolgálta akkor, amikor Belovai az amerikaiaknak átadott információival szovjet agresszív, világháborús terveket segített megakadályozni és ezért súlyos börtönbüntetésre ítélték – kinevezését jelenlegi posztjára a Fidesz az ön múltja miatt keményen támadta, addig az ön egykori halálos ellensége, a szabad világ elkötelezettje, Belovai István rehabilitációjával szemben ugyanúgy ellenséges.

A véleményem mindig is az volt, hogy Belovai Istvánt – hasonlóan a lengyel antikommunista Ryszard Kuklinski ezredeshez, akit, mint Belovait, halálra ítéltek, szinte ugyanazon vádakkal – haladéktalanul rehabilitálni kellene.

E levélben ugyancsak értetlenségemnek adtam hangot, amiért ugyanaz a Fidesz, amely önt egykori szovjet kémakadémiás múltja miatt megbízhatatlanként és alkalmatlanként támadta és támadja, 2001. január elsejével az APEH Bűnügyi Igazgatóságának információs igazgatóhelyettesévé nevezte ki.

Ugyanebben a levélben azt is megígértem, hogy cáfolni fogom egy önnek írandó levélben azt az állítást, hogy az ön kinevezését mostani posztjára megütközéssel fogadták nyugati diplomáciai körökben.

Úgy döntöttem, hogy a sürgető események miatt (nem utolsósorban Grúzia Dél-Oszétia ellen elkövetett véres agressziója) e levelet már most megírom, mert lehetnek még olyan jobboldali szavazók, akiknek illúziói maradtak a nyugati kormányok viszonyáról a magyar jobboldal irányában, és hiú ábrándokban élnek még a svájci óra pontosságával bekövetkező, ki tudja hányadik, soron következő csalódásukig.

Mielőtt tovább mennék, gyorsan leszögezem az én álláspontomat, nehogy valaki „értelmezze” azt e levélből.

Ha rajtam múlna, ön egyetlen percet nem maradhatna jelenlegi állásában, mint ahogyan egyetlen percig nem lehetett volna abban a pozíciójában, mint amelyikbe a Fidesz- kormány helyezte.

De a kettős mércét egy pillanatra sem vagyok hajlandó eltűrni. Márpedig, ha egy jobbközép kormány számára ön megbízhatónak bizonyult az államapparátus egyik kulcsfontosságú helyén, akkor az ne legyen álszent, hogy éppen az ön megbízhatósága hiánya miatt támadja, amiért egy másik kormány szintén önt kulcsfontosságú helyre teszi. Azt pedig különösen nem kedvelem, hogyha úgy tesznek – a szemfényvesztés minősített esetét elkövetve –, mintha önt a múltja miatt a nyugati kormányok „persona non gratának” tekintenék, és az ön kinevezése miatt a Gyurcsány-kormányt bírálták volna akár nyilvánosan, akár a színfalak mögött.

Azaz én önt – nagyon is kedvem ellenére – megvédem. Ezt köszönje meg annak, hogy Magyarországon még létezik pártoktól független sajtó. A jobboldalon. Az a tény pedig, hogy a Fidesz a legalantasabb balliberális támadást is messze jobban viseli, mint bármilyen, következetességét számon kérő, jobbról jövő bírálatot, csupán hab a honi realitás tortáján.

Tehát: a Budapest Analysis, a Fideszhez rendkívül közel álló agytröszt 183. számú, idén február 6-án megjelent „A magyar titkosszolgálatok vezetője kinevezésének nemzetközi visszhangjáról” címet kapott elemzése kizárólag erről a témáról szól. Vagyis arról, hogy a „nemzetközi sajtó”, akárcsak a nyugati diplomaták, az ön kinevezését állítólag vitatták és bírálták.

Most pedig elemezni fogom a Budapest Analysis elemzését.

„Elemzők folyamatosan jelzik”, kezdődik a szöveg, „hogy a titkosszolgálati információk cseréje a NATO-szövetségesek között nem működik. Ennek egyik oka, hogy a régebbi NATO-tagállamok illetékesei nem zárják ki: az újonnan csatlakozott országok szolgálataitól még mindig folyamatosan jutnak el információk Oroszországba. Mindezt a gyanút tetézi, hogy a NATO koszovói akciója idején bebizonyosodott, Moszkva és Belgrád idejekorán értesült a tervezett akciókról, leginkább görög és francia forrásoktól. Ennek következtében több ország hírszerzési információit más módon cseréli ki egymás között… Egy ilyen helyzetben Laborc Sándor kinevezése nem más, mint újabb adalék a meglévő problémához.”

Akkor itt álljunk meg egy rövid időre.

Mint látni, az intézet semmiféle konkrét forrást nem ad információja alátámasztására.

Még a leginkább leszűkített adat a „görög és francia” források. Ami kissé meghökkentő. Az a francia hírszerzés lenne „komcsikkal” szennyezett, amely soha nem állt kommunista kormány irányítása alatt? Netán az a görög hírszerzés, amelynek országában az 1946-ban kitört polgárháború nyomán a kommunisták fejvesztve menekültek hazájukból, sokan éppen Magyarországra? Így ágyaz meg tehát a Budapest Analysis (BA) annak a mondatának, hogy az ön kinevezése újabb adalék a meglévő problémákhoz?

De folytassuk: a BA azt írja, „Ebben a helyzetben a nemzetközi sajtó egy másik jelenségre is utal. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia számára mintha hivatalosan mindegy lenne, hogy egy NATO-tagországban a kémelhárítás élére olyan tisztet neveznek ki, aki nemzetbiztonsági szempontból kockázatos lehet. Azt, hogy az Egyesült Államok illetékes missziója a kinevezést megelőzően nem hivatalosan kifejezte aggodalmát az üggyel kapcsolatban, nem lehet kizárni.”

Értjük, ugye? Washingtonnak és Londonnak „mintha” mindegy lenne az ön kinevezésével járó kockázat, de nem lehet „kizárni”, hogy az „illetékes” amerikai misszió kifejezte aggodalmát.

A „mintha” a valóságban természetesen azt jelenti, hogy e két országot az ön kinevezése éppen úgy nem zavarta, mint ahogyan nem „zavarta” Horn, Medgyessy és Gyurcsány miniszterelnökké választása, akik objektív szemszögből jóval nagyobb kockázatot jelenthetnének nekik, mint az ön kinevezése, hiszen e három ex-kommunista vezér az, aki a volt nomenklatúra többi tagjait kinevezi. Az pedig, hogy „nem lehet kizárni” az amerikai aggodalom kifejezését, az olvasó nyílt színi félrevezetése, és azt takarja, hogy senkinek semmiféle információja nincs arról, hogy Washington ezt az „aggodalmát” kifejezte volna. Logikai alapon persze azt sem lehet kizárni, hogy a budapesti amerikai nagykövetség aggodalmát fejezte volna ki, amiért Magyarországon a kormány hírtévés újságírókat akar koholt, maga által gyártott vádak alapján hosszú évekre börtönbe juttatni, sőt az sem, hogy ugyanez a követség – netán a brüsszeli, amerikai NATO-nagykövetség – a belga csokoládék és sör magas kalóriatartalma miatt fejezi ki aggodalmát.

Majd jön ez a mondat: „Ugyanakkor a botrány kirobbanása óta hivatalosan Washington annyit közöl: a kérdés Magyarország belügye. Sokan ezt úgy interpretálják, hogy ez az amerikai hozzáállás része annak az általános jelenségnek, mely szerint Washingtonban egyre kevésbé számolnak a NATO-val, s nem tartják érdemesnek bárkivel is nyilvános vitába keveredni a szervezetért.”

Micsoda? Miután a BA végre leszögezi, hogy Bushék fütyülnek az ön kinevezésére, ezen intézmény Hudini-logikája szerint ez azt jelenti, hogy Washington egyre kevésbé számol azzal a NATO-val, amelybe éppen geostratégiai okokból akarja belepréselni Ukrajnát és Grúziát, ezzel az Oroszországgal való konfrontációt is vállalva. Majd ugyanezen logika szerint a BA tovább megy: „A Laborc-ügy nemzetközi felvetése felfogható úgy is, hogy a sajtó egy része magának a NATO-nak a működését bírálja.”

Ami nagyjából azt jelenti, hogy egy New York Times-nak az ön személyére van szüksége a NATO megtámadásához. Szép aránytévesztés.

A BA ezután a brit sajtó önt támadó cikkeire tér anélkül, hogy – ami tudományos igényű elemzésnél roppant furcsa – megadná a cikkek címét, lelőhelyét és megjelenési időpontját: „Vélhetően ennek is köszönhető, hogy miután a Laborc-ügy a brit sajtóban is megjelent, központi utasításra a budapesti brit nagykövetség nyilatkozatot adott ki, melyben jelezték: semmi kifogásuk Gyurcsány Ferenc Oroszország-politikájával kapcsolatban”.

Ha ezt a mondatot bárki is az ön kinevezése bírálatának képes átértelmezni, azzal vitatkozni sem érdemes.

„A jelentős nemzetközi visszhang harmadik oka pedig az, hogy Oroszország és Putyin megerősödése ma rendkívüli mértékben foglalkoztatja a nemzetközi sajtót. Amikor a Gyurcsány-kormány kinevezte Laborc Sándort az NBH élére, bizonyára nem gondolta, hogy ez nemzetközi sajtótéma lesz”.

A BA, jegyezzük meg gyorsan, eddig és az elemzése végéig nem jelöl meg egyetlen, az ügyben ténylegesen megjelent cikket. Következtetése pedig így hangzik: „A magyar titkosszolgálati vezető kinevezése körüli botrány megjelent a világsajtóban. Ennek oka leginkább az, hogy a nemzetközi sajtó személyén keresztül több aktuális problémát is tárgyalni tud. Ilyenek a NATO működésének gondjai és az orosz befolyás növekedésének következményei. Mindezt tetézi majd az a vita, ami várhatóan Magyarországon fog lezajlani a titkosszolgálatok fölötti demokratikus kontrollról, függetlenül attól, hogy Laborc Sándor kinevezéséhez hogyan viszonyulnak az orosz, az amerikai és más európai szolgálatok”.

Nos, hogy az ön helycseréje az APEH egyik neuralgikus pontjáról a hírszerzéshez, milyen vitát váltott ki Magyarországon, mint a BA azt várta februárban, azt minden újságolvasó tudja. Semmilyet.

Ezzel szemben vettem magamnak a fáradságot, hogy a világhálón megkeressem, milyen cikkekre utalhat a BA elemzése bevezetésében, amely szerint az ön kinevezése körüli viták „meglepően komoly nemzetközi visszhangot kaptak az International Herald Tribune-ban megjelent írást követően”.

A keresés felettébb érdekes eredményekre vezetett, amelyekről a jövő héten.

(Folytatjuk)

Lovas István