Még egy pillanatra elidőzök a Leventénél mielőtt a tárgyra térnék: Kasza László rádiós neved volt, amelyet a rendszerváltás után művésznévként tovább használtál. Talán azért, mert szégyellted szüleid ízlését liberális barátaid előtt. Levente. Petőéknek nyilván felvonódna a szemöldöke. Az az antiszemita stich. Tudod.

A tárgy: volt kolléganőnk, Bittera Dóra és férje, Molnár Tamás tiltakozási akciót szervezett, mert elegük volt abból, hogy tizenkét és fél évvel a rendszerváltás után a kommunizmusból felszabadult országban a régi-új vezetők a régi reflexeiknek engedve korlátozzák a sajtó, a demokrácia talán legfontosabb intézményének a szabadságát. Először a volt kollégákat kérték fel, majd azok közül néhányat, akik többször megszólaltak a müncheni adón. De voltak, akik – noha nem dolgoztak a rádiónál és nem is voltak interjúalanyai – kérték, vegyék fel a nevüket, mert csatlakozni kívánnak.

Sokaknak nem sikerült megtalálni címüket. És voltak, akik a lista megjelenése után telefonáltak, hogy őket miért nem kérdezték meg, mint Lázár Ádám is.

Te is kaptál faxot a tiltakozás szövegével. Válasz nem érkezett rá. Ha ez azért történt, mert nem voltál otthon, de a tiltakozókhoz nyilvánosan csatlakozni kívánsz, ezt a levelet tekintsd semmisnek – pontosabban azt a részét, amelyben hangot adok megütközésemnek. Mi ugyanis tisztességesek vagyunk, ellentétben a másik oldallal, amely megkérdezésed nélkül tett fel téged annak idején egy tiltakozó listára antiszemitaügyben. Ezt magad mondtad nekem, és arra a kérdésemre, hogy nyilvánosságra hozhatom-e a csalás tényét, azt felelted, igen, de magad nem tiltakozol.

Még vagyunk egyébként, akik emlékszünk arra az interjúdra, amelyet nem sokkal a rendszerváltás után sugárzott veled a Kossuth rádió. Amikor megkérdezték, dolgoznál-e a Magyar Rádióban, azt felelted, jól emlékszel még, miket mondtak abban a rádióban a Szabad Európa Rádióról, és hogy ilyen emberekkel nem tudnál együtt dolgozni. Úgy látom, ehhez az interjúdhoz képest mintha megváltoztál volna. Nemcsak abban, hogy Horn Gyula miniszterelnöksége idején vezető szerepet vállaltál az egykori Magyar Rádiónál talán még vonalasabb Magyar Televízióban, de ma olyan lapok hasábjain szerepelsz, ahol az állandó munkatársak Vajda Péterek, E. Fehér Pálok, Sebes Györgyök és – egyik kedvenc kifejezésedet használva – a „gyomorforgatás” egyéb ágensei.

Ezt csak azért említettem, mert itt tépelődök most, Levente, hogy miért nem írtad alá a tiltakozó nyilatkozatot. Hiszen mindig is rendkívül érzékenyen reagáltál az emberi, polgári és szabadságjogok sérelmére. Műsoraid java is erről szólt. Igaz, hogy kissé részrehajlón, hiszen nagyobb teret adtál azon mai SZDSZ-eseknek, akik a Kádár-rendszerben Soros-ösztöndíjon és egyéb módon szabadon utazgathattak Nyugatra (Demszky, Kőszeg és társai), vagyis a szalonellenzéknek, mint az antikommunista ellenzék tagjainak, vagyis Krassóéknak, az inconnus Molnár Tamáséknak, Pákh Tiboréknak és társaiknak, akiknek szinte a rendszerváltás pillanatáig nem volt nyugati útlevelük. Nem hiszem tehát, hogy éppen te ne látnád, hol tart a magyar sajtó Medgyessy, a sötét és borzalmas kommunista rendszer egykori ügynökének rendszere alatt. Jó, jó – tudom: Medgyessyt fogadta Bush. Hogyne. Bush őt is szereti, akár Kwasniewskit, a lengyel elnököt, aki már igen fiatalon a lengyel kommunista párt központi bizottságának tagja volt, és az amerikai elnök fogadta a térség többi volt kommunistáit is. Csakhogy Bush nem hülye és pontosan ismeri hazája, valamint saját és barátai magánérdekeit. Tudja, hogy ezeket a posztkommunista marionetteket engedelmességre tanították. Nekik tök mindegy, ki a főnök: haptákba vágják magukat előtte, viseljen az vörös csillagos kucsmát vagy dizájnos pilótadzsekit. És a nemzet érdekeit éppen oly kevéssé viselik szívükön most, mint egykor, ugyanis szívük helyén csupán piros matéria dobog. Ami biznisz szempontjából nagyon jó hír a Fehér Házban. Bocs. Elkalandoztam. Szóval ott tartottam, hogy hol tart a magyar sajtó. Ott, Levente, hogy egyrészt fél, másrészt épp olyan kevéssé kell irányítani és épp oly jól tudja korlátait és érdekeit, mint Rákosi Mátyás és Kádár János idején. Például tudta tegnap, miként kell kezelni a volt müncheni adó egykori munkatársainak tiltakozó nyilatkozatát. Az a média, amely Orbán Viktor idején vezető helyen hozta az olyan agyrémeket, mint a sajtószabadságért épp akkor aggódó Nyilvánosság Klub – az SZDSZ legkeményebb média agitpropkái legkeményebb magjának Kenedi János lakhelyére bejegyzett társasága – nyilatkozatait. Most a némaság szinte teljes volt. És ahol a hír áttörte a hallgatás falát, ott az kézi vezérlésre történt. De ugyanez a média ugyanúgy hallgatott tegnap, csütörtökön arról, hogy a Fővárosi Bíróság jogerősen elmarasztalta Tóth Andrást, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkárát az Ezüsthajó Kft. jó hírnevét sértő, a Bánk bán című film kapcsán tett állításai miatt. Ez az a média, kedves Levente, amelyről az Orbán-kormány ciklusa második felében készült ENSZ-jelentés azt írta, vezetőinek és munkatársainak túlnyomó része még a régi rendszerben szerezte gyakorlatát és ez rányomja káros bélyegét jelenére. Mely jelentést természetesen a média elhallgatta. Ahogyan a Soros-szponzorálta Nyilvánosság klub minden korábbi megnyilvánulását éjjel-nappal felerősítő média totálisan elhallgatta az Európai Néppárt, az Európa Parlament legnagyobb frakciójának 2002. október 18-án kelt határozatát, amely sürgeti a Medgyessy-kormányt, hogy tegyen erőfeszítéseket a független és kiegyensúlyozott média helyreállítása érdekében, különös tekintettel arra, hogy Magyarország az EU tagjelölt állama, „és mint ilyen, teljesítenie kell a koppenhágai kritériumokat, amelyeknek a sajtó szabadsága kulcsfontosságú politikai alkotóeleme”.

Magyarországon, ahol mindig vezető helyet kaptak a nyugat-európai intézmények és lapok Magyarországot érintő, és főleg a kormányt bíráló véleményei, az Európai Néppárt hivatalos állásfoglalásáról nem tájékoztatják a nagyközönséget.

Mondd, Levente, te mit szólnál ahhoz, ha ugyanezt tapasztalnád hazádban, Németországban? Hogy ott a fősodratú média gyakorlatilag minden szeletében úgy érzik, el kell hallgatniuk olyan híreket, amelyek Schröderéket zavarnák, vagy az ő ideológiai komfortérzetüket zavarnák, vagy közlésük a zsebükre menne? Aláírnál egy ilyen, amúgy az ottani viszonyok mellett elképzelhetetlen politika elleni tiltakozást? Az elsők között lennél.

Hogy itt mi folyik, akár információhamisítás ügyében is, azt is tudod. Amikor Gyárfás Tamás műsorában, a Nap-keltében Friderikusz Sándor – akit az MSZP szívesen látna a Magyar Televízió elnöki székében – a miniszterelnökkel készült interjúban a nézőket félrevezetve hazug módon „dátumozza” arrébb 9 nappal az interjú idejét, már nincs mit mondani. Vagy amikor Gyárfás Tamás több helyen a vád ellen védekezve meg sem említi a „corpus delictit”, vagyis a kilencnapos eldátumozást, akkor még szerkesztőségi reakciót sem vált ki, beleértve a Gyárfás-levelet kommentár nélkül közlő, nyuszi Heti Választ.

Egyébként jópofa dolog volt azt is látni, miként reagáltak a „Fidesz-közeli alapítású” hírcsatornák a szabad európások tiltakozására. Molnár Tamás, az általad is ismert egyik szervező, felhívta a Hír TV híradóért felelős vezetőjét. Megkérdezte, mi az oka, hogy az általa főműsoridőben látott híradóban nem adtak hírt a tiltakozásról. A felelős vezető a beszélgetés végén azt mondta, adtak róla hírt, csak más időben és különben is, könnyű a partvonalról bekiabálni.

Az Inforádiót én hívtam fel. Ezt kérésre tettem. Ugyanis annak egyik vezetője korábban megkért, ha írok róluk, feltétlenül hívjam őket.

Szóval hívtam Módos Mártont, a legfőbb felelőst. Hagytam neki üzenetet, de nem hívott vissza. Akkor felhívtam a mobilomról, de üzenetrögzítőre volt állítva. Két másodperccel később, amikor feleségem mobiljáról hívtam, készségesen bejelentkezett. Elmondtam, majdnem 24 óra telt el azóta, hogy az MTI országos sajtószolgálata hírt adott arról, hogy a SZER számos volt munkatársa 12 és fél évvel a rendszerváltás után fontosnak tartotta a tiltakozást a sajtószabadság csorbítása miatt, és megkérdeztem, hogy ezt a hírt leadták-e. A fideszes Módos közölte, két napja költözködik. Tanácsolta, hogy hívjam Lendvai Szabolcsot, az ügyeletes hírszerkesztőt. (Mellékesen, a mellettem heverő, mai Népszabadság értesülése szerint Módos megszakította tegnapi költözködését, mert Orbán Viktor és főszerkesztők társaságában ebédelt. Mindegy.) A megadott vezetékestelefon-számon azonnal hívtam Lendvait, akit nem tudtak azonnal kapcsolni, mert éppen telefonált. Mivel Módos hangjából idegességet éreztem, úgy gondoltam, Módos hívta a mobilján. Igazam lett, amit öt perccel később Lendvaitól meg is tudtam. Kért tőlem egy negyed órát, mert hát „24 óra alatt annyi hír van” és hogy neki meg kell néznie, adtak-e róla hírt. A tőlem megszokott kedvességgel biztosítottam, 15 perc múlva hívom. Kiderült, nem adták a hírt. „Szerkesztéspolitikai döntés”, mondta. „Aláírásgyűjtésekről nem adunk híreket.”

Ugye, Levente, ha te lettél volna a hírszerkesztő akár az Inforádióban, akár a Hír TV-ben, vezető hírben vagy vezető hírek között hozod, vagy tíz alkalommal, olykor átfogalmazva a hírt, azt frissen tartva, és utána felhívod Londonban Schöpflin Györgyöt, a BBC világszolgálata által is oly sokszor megkérdezett Kelet-Európa-szakértőt vagy Borbándi Gyulát Münchenből, hogy miért írták alá a tiltakozást? Hiszen éppen a demokráciát tápláló legfontosabb éltető erő, a sajtónak a szabadságát fenyegető veszélyre hívták fel a figyelmet. Nem. A mi oldalunk által alapított vagy finanszírozott hírcsatornák nem ilyenek. Ők szintén öncenzúráznak. Ugyanúgy, mint a másik oldal. Szakmai alapon. Ami rossz Medgyessynek, az nem hír. Csak azt remélem, hogy erről nem egyeztettek Orbán Viktorral a Kárpátia-ebéden sem az Inforádió, sem a Hír TV ott lévő vezetőivel.

Levente, arra gondoltam, hogy még írok egy csomó dolgot. De mégsem. Hogy te nem írtad alá, azt még valahogyan megértem. Aki Leventéből Lászlóvá válik, annak az itteni sajtóállapotok akár sajtószabadságnak is tűnnek. Abbahagyni viszont azért hagyom abba ezt a levelet, mert elfogott az undor. Nem a te oldaladtól.

Szia, és ha véletlenül találkozunk, vendégem vagy egy snapszra.

Módoséknak az sem jár. Még kávézás sem, holott állandóan arra invitál. Ugyanis te funkcionálisan remekül működsz. Ők viszont remekül diszfunkcionálnak.