Nyomtatvány

A középkorban az egyetemeket az egyház tartotta fenn. Ez bőven elegendő annak cáfolatára, hogy a hit és a tudomány ellenségek, de ezt nem fejtegetném, mert nem ez írásom tárgya.

Az alapvető műveltséget egykor a hét szabad művészet elsajátítása jelentette. A hét szabad művészet (septem artes liberales) fogalma a késő antik oktatási tradíció nyomán jött létre. A „szabad” kifejezés itt arra utal, hogy szabad emberhez méltó, azaz nem a kétkezi mesterség sajátosságait hordozza magában. (Utóbbiak közé tartozik a hét mechanikai művészet: takácsmesterség, kovácsmesterség, építőművészet, hajózás, földművelés, vadászat, színjátszás és gyógyítás.)

Tehát a hét szabad művészet, úgymint grammatika (latin nyelvű írás és olvasás), retorika, tehát az ékesszólás mestersége, dialektika, a gondolatok kifejtésének tárgya, aritmetika (számtan), asztronómia (csillagászat, egyházi ünnepek kiszámítása), geometria, tehát mértan és zene.

Vajon az életre készít-e fel az iskola? Ezen töprengtem minap.

Sokan mondják, hogy az iskola nem az életre nevel. Hogy csupa olyan dolgot tanít, amit nem használunk semmire. Ezen lehet jól dühöngeni, amikor nem jön a 7-es busz, és ázunk a megállóban, miközben suttyó, műveletlen ismerősünk bepattan a BMW-jébe, és a csikket az ablakon orrunk elé hajítva, kabátunkat fröcskölve elporzik a láthatáron.

„Mikor fogom használni a Thalész-tételt?” „Elmúltam ötvenéves, és még egyszer sem volt szükségem a négyjegyű függvénytáblázatra.” Ezt szokták mondogatni emberek Facebook-csoportokban meg esetleg a pénztár előtt, amikor összefutnak régi fizikatanárukkal a boltban, a kezükben egy-egy kilós kenyérrel, és eszükbe jut az a régi kettes felmérő.

De egyvalamire igenis megtanít az iskola! A felmérők, röpdolgozatok, beadandók kiválóan alkalmasak rá, hogy előkészítsék az embert arra, egy pontozott helyre beírjon valamit, majd szorongva lesse a végeredményt.

Igen, a nyomtatványkitöltésre! Ami ilyenkor, az adóbevallás idején lám, milyen hasznos tud lenni.