Önkényuralom
„Ez egy autoriter, önkényuralmi rendszer” – jelentette ki Kunhalmi Ágnes. (Őrült művelt nő!) Ugyanakkor azt is mondta másvalaki – nem tudok mindenkit megjegyezni –, hogy Kövér László a maradék sajtószabadságot számolta föl azzal, hogy meghatározta: a Parlamentben hol interjúvolhatják meg az újdonászok a képviselőket.
És harmadjára az évekkel ezelőtt megszűnt Népszabadságot, pontosabban megszűntét is a kormány bűnéül róják föl, még mindig nem ismerve a kapitalizmus vastörvényeit.
Arról nem is szólok, hogy az ellenzéki sajtóban, amelyik a föntebbiek szerint nem létezhet, kifejthették, hogy a Fidesz által diktatórikussá nyomorított választási törvények szerint csak a Fidesz nyerhet. A kormányt ellenzők labdába sem rúghatnak. Annál is kevésbé, mert mindig több ellenzéki szavazó volt, a kormánypártoknak sohasem volt kétharmados többségük, csak a szabályok tették őket győztessé. Ahogyan az amerikai választásokon. Trump is kevesebb voksot kapott, és mégis ő nyert.
Nem akarok én itt sportszabályokkal előjönni, de azért jelzem, a futballban lábbal, fejjel, testtel, a kézilabdában ellenben kézzel játszhatnak. És a szabályok mindkét csapatra egyformán érvényesek.
Eme alantas, vagyis lapos, tehát ellenzéki minőségű okfejtés után megidézem a nemrég hallott beszélgetést Váradi Júliával, aki egy frissen lett akadémiai levelező tagot interjúvolt meg. A hozzám képest csecsemőkorú Radnóti Sándor 73 éves korában vált levelező taggá, és nehezményezte, hogy ily későn! Nem tudom, mire akart akadémikus lenni, szellemi teljesítményéről már e lap hasábjain írtam, de most nem is ő a tárgya elmefuttatásomnak, hanem az önkényuralom. Amely fogalmába beletartozik a szólás- és véleményszabadság teljes hiánya, a sajtószabadság megvonása és sok más, a politikai diktatúrára jellemző elem.
Na már most. Radnótit ugyebár fölvették akadémikusnak. Azután, hogy a kormány elnyomja az akadémiai szabadságot, munkatársait külföldre üldözte, intézményeit szétverte. Öléggé bugyuta lehet ez a kormány, ha Radnótit hagyta fölvenni az egyik bitorolt tulajdonába. Ha nem ismeri a nagy filozóf munkásságát, akkor ezért, ha ismeri, akkor azért. Szörnyű tévedés. Radnóti ugyanis a legádázabb ellensége Orbán Viktornak, a kormánynak és a Fidesz–KDNP-nek. Az elnyomott, a betiltott, a szólásszabadság hiányában vergődő Klubrádióban ugyanis ez az akadémiai levelező tag még az ellenzéki pártok leggyűlölködőbb ficegéin is túlhabozva, tajtékozva szidta Orbán Viktort és a kormányzatot.
Kivételesen nem fasisztázott, hanem nyilasozott. Nyilas mindenki Magyarhonban, aki nem liberális vagy minimum nem lukácsista, kriptokommunista. És nem tudom, miért pont az Újszínházat nullázta le szőröstől-bőröstől. Biztos vagyok venne, hogy egyetlen előadást sem látott. Elképesztő, hogy ez a finom lélek, vagyis esztéta, sőt filozófus közvetlen egyszerűséggel VACAK-nak nevezi az ott szereplő színészeket, rendezőket, írókat. Élő embert, élőlényt vacaknak nevezni, mint valami eldobott, ócska tárgyat, ez az igazi, Lukácson edzett inhumánus mentalitás! És miért bántja Wass Albertet? Akit köztudottan a legszörnyűbb román diktatúra – in effigie – halálra ítélt, és még haló porait sem engedi vissza szülőföldjére.
A bugyuta lópéniszező Hadházyn is túltéve, tajtékozva gyaláz mindent, ami magyar szellemű, és köze lehet a Fideszhez. Mégpedig a szólás- és sajtószabadság kínzó hiányában, keservesen nyögve az orbáni önkényuralmat.