„A jóságos néphadsereg csak úgy megnyitott pár fegyverraktárat, ahonnan karabélyokat osztogattak.”
Orbán Balázs védelmében
A Demokrata október 2-ai számában jelenik meg.
Nem mintha a védelmemre szorulna a miniszterelnök politikai igazgatója, azonban úgy gondolom, vitatott szavai egy fontos történelmi mulasztásra világítanak rá. És mivel hívő keresztényként magam is vallom Jézus azon tanítását, hogy „az igazság szabaddá tesz”, és minél veszedelmesebb a világ, annál fontosabb megőrizni a szabad gondolkodás képességét, nem árt felidézni Orbán Balázs szavait:
„Pont ötvenhatból kiindulva, mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt, mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát: ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna. Azért, mert ötvenhatban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.”
Ötvenhatban az lett, ami lett… Hogy mi lett ötvenhatban? Hát csak annyi, hogy az álszent és hazug Nyugat az oroszokkal összekacsintva csapdába csalt, majd cserben hagyott bennünket. Miközben Budapesten az egyetemi ifjúság mozgolódott, Izrael az 1956. október 22-én megkötött sévres-i titkos megállapodásokat követően október 29-én lerohanta Egyiptomot és elfoglalta a Sínai-félszigetet. Ez adott alapot arra, hogy az érvényes nemzetközi jog alapján Nagy-Britannia és Franciaország megtámadja és bombázni kezdje Egyiptomot a Szuezi-csatorna birtoklásáért. Csúnya biznisz volt, szerencsére nem jött össze, mert a nemzetközi nyomás miatt az agresszorok kénytelenek lettek fegyverszünetet kötni.
A világ közvéleménye azonban nem rájuk, hanem a jókor jött magyar forradalomra figyelt. Hálából, hogy a szuezi kalandot gond nélkül véghez vitték, a Nyugat engedte, hogy ez idő alatt a Szovjetunió könyörtelenül letiporja a lázadó Magyarországot, amivel a megszállt európai országokat is megfegyelmezte. Egy műanyag csúzlit sem szállított senki a magyar szabadságharcosoknak. De hogy legyen mivel az oroszoknak casus bellit szolgáltatni, a jóságos néphadsereg csak úgy megnyitott pár fegyverraktárat, ahonnan karabélyokat osztogattak lelkes forradalmárok teherautók platójáról, a hozzá való lőszerrel együtt. Hogy mire jó az egylövetű karabély a XX. század derekán? Semmire. Viszont ürügyet adott a budapesti „fegyveres felkelés” elleni fegyveres fellépésre. Ami meg is történt.
Egyetértek azzal a történészi felfogással, hogy az 1956-os eseményeket csapdaként kell látnunk, amiből a magyarok hősiessége egy időre kitört október 23. és november 4. között. Szűk két hétre beragyogott az igazság Magyarországra, hogy aztán az elnyomás még sötétebb és még kegyetlenebb legyen. Csak az USA propaganda-szócsöve, a Szabad Európa rádió hazudott a közelgő segítségről.
Mi nem kaptunk fegyvert a Nyugattól, nem kaptunk semmit, csak lelkesítő rádióüzeneteket meg amerikai csokoládét és gyors vízumot a 200 ezer nyugatra menekültnek a befogadólágerekben. A történészek máig adósak 1956 teljes és igaz történetének feltárásával. Erre utalhatott Orbán Balázs, amikor azt mondta, „megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel”. Igen, elveszítettünk 200 ezer nagyon értékes magyar életet. És elszenvedtünk egy borzalmas csapást. Köszönöm Orbán Balázs bátor szavait. n