Tegyük fel, hogy ezt az elvet az al-Kaida (vagy bárki más) a továbbiakban éppen olyan könyörtelen precizitással kívánja a gyakorlatban alkalmazni, ahogy az amerikaiak alkalmazzák a különböző agresszív háborúik során a csúcstechnikát, a lopakodó és robot repülőgépeket, az éjjel-nappal kukkoló műholdakat, a lehallgató repülőket, a kazettás bombákat és más harcászati és hadászati csodafegyvereket.

Tegyük fel, hogy az al-Kaida hasonló eszközzel kívánja elűzni az Irakot megszálló egyéb csapatokat is. Tegyük fel, hogy ehhez jól időzített robbantásokat kíván alkalmazni. Mondjuk Londonban. Vagy Varsóban. Vagy Budapesten. Vagy Washingtonban. Ehhez nincs semmi másra szüksége, mint viszonylag nagy mennyiségű robbanószerre, amit egy forgalmas helyen kell felrobbantani, hogy elegendően sok ember haljon meg.

Tegyük fel, hogy a precizitás nem a kivitel mikéntjére, hanem annak időzítésére és hatásosságára vonatkozik. Tegyük fel, hogy a módszer folyamatos alkalmazásával és tökéletesítésével az al-Kaida (vagy bárki más) százszázalékos biztonsággal képes lesz egy adott országban a választásokat az egyes politikai erők tényleges támogatottságától függetlenül döntő mértékben megváltoztatni.

Tegyük fel, hogy ehhez nincs másra szüksége, csak minél nagyobb számú ártatlan áldozatra, mert tegyük fel, hogy a nemzetközi médiapropaganda elérte célját, és sikeresen az emberek fejébe verték, hogy létezik nemzetközi terrorizmus. Vagyis sikeresen elhitették az emberekkel, hogy létezik a Sátán. És akkor tegyük fel végül, hogy az al-Kaida (vagy valaki más) most lehozta a falra festett ördögöt a falról.

Tegyük fel, hogy a robbantások mindig csütörtökön lesznek. A választást megelőző csütörtökön, hogy pénteken – még teljes sokkban – az egyes politikai szereplők őszintén reagáljanak a katasztrófára (kire kenik a balhét), de már másnap ne nyilatkozhassanak, ne korrigálhassák a szavaikat, mert kampánycsend lesz, és aztán harmadnap a nép teljes sokkban és rémületben menjen el szavazni. És megbuktassa a háborúpártiakat, függetlenül attól, mekkora támogatást élveznek, mert az is a médiamágia tudományához tartozik, hogy az embereket a legkevésbé sem érdeklik a távoli tömegkatasztrófák, de halálos rémületbe esnek, ha velük történik valami.

Akkor aztán beszélhetnek nekik a politikusok. Egy szavukat sem hiszik el. Illetve csak azt hiszik el, amit hinni akarnak. Lásd Spanyolország.

Tegyük fel, hogy az al-Kaida (vagy bárki más) azt akarja, hogy a magyarok is kitakarodjanak Irakból. Tegyük fel, hogy ehhez az európai parlamenti választásokat használják fel. Tegyük fel, hogy június 10-én, csütörtökön robbantás lesz Budapesten.

Hol lesz a robbantás? Tegyük fel, hogy ott, ahol jó sokan vannak. Hol vannak sokan csütörtökön délelőtt? Mondjuk, a metróban. Mondjuk, valamelyik vonaton, amelyik éppen valamelyik pályaudvarra érkezik. Mondjuk, valamelyik bevásárlóközpontban. Mondjuk, valamelyik iskolában. Mondjuk, valamelyik hídon…

Tegyük fel, hogy az al-Kaida (vagy bárki más) azt akarja, hogy az amerikaiak is kitakarodjanak Irakból. Tegyük fel, hogy ehhez az amerikai elnökválasztást használják fel. Hol lesz a robbantás azon a novemberi csütörtökön?

Tegyük fel, miután az ördög lejött a falról, ahová a nemzetközi média festette föl, önálló életre kel és robbantgatni kezd más politikai erők szolgálatában is. Tegyük fel, hogy valakiknek az áll érdekükben, hogy a választásokat ne a baloldal, hanem mondjuk a jobboldal kárára módosítsák. Tegyük fel, hogy Budapesten mondjuk a Dohány utcai zsinagógát is felrobbantják, mondjuk szombaton. Vagy tegyük fel, hogy a romániai választások idején Georghe Funar háza előtt robbantanak.

Tegyük fel, hogy a távvezérelt robbantások útján befolyásolt parlamenti, helyhatósági és egyéb választások révén elérhető politikai kurzusváltozásokban egyre több ismeretlen hatalom lát fantáziát. Tegyük fel, hogy hűvös agyú harcászati elemzők kimutatják, hogy egy távoli országban a pokolgéppel elérhető változások messze hatékonyabbak és olcsóbbak, mint a hagyományos hadviselés.

Tegyük fel, hogy a világ új korszakba lép. Ettől fogva az információ teremt majd valóságot: a rettegés történelmét. Akkor kit érdekel majd az al-Kaida?