Az elmebajon gondolkodom. Az elmekórtani eseteken. Nem tudom, van-e még ilyen fogalom a felvilágosult világban, nálunk szerencsére még igen. De kint már mindent tiltanak, ami kritikus. Lassan azt se lehet mondani, hogy hideg van, csak azt, hogy a hőmérséklet alternatív. És utána elnézést kell kérni, mert biztos van, aki a hideget szereti, és lefogadom, akad, aki magát hóembernek képzeli.

Hirdetés

Nincs új a nap alatt. Minden megtörtént már. Korunk elmebetegei, akiket tilos annak nevezni, ez a sok szerencsétlen LMBTQ+-aktivista és transzjogi harcos, ez a töméntelen mentális zavarral coming­outoló ezer éve még azt motyogta volna, hogy látomásai vannak.

Greta mi más, mint Jeanne d’Arc? Nem a hasznát tekintve, mert annak még volt, míg Gretának semmi, de lelkialkatát tekintve?

Egy genderőrült, aki azt állítja, hogy biológiailag férfiként nőnek érzi magát, de csak délelőtt hattól fél tizenegyig, mert utána az identitása átbillen, és már férfi – de azért gyereket akar –, a VI. században egy oszlop tetején táncolt volna, azt ordítva a körülötte bámészkodó csürhének: „Látom a keleti császárt, amint épp egy aranyat nyom egy kolduló barát markába!”

A lényeg nem változik, csak a felszín. Belülről az ember ember marad, és a társadalom társadalom. A német birodalom régen katonasággal terjeszkedett, vagy a vallással, ma az autóiparral. De a lényeg ugyanaz. Ma a korszellemtől elhülyült európai a gyerekét tudatosan homokosnak neveli, Krisztus után ezerben meg a gombatoxintól látomásos gyerek halandzsáját jövendölésnek vették, és a hajtincsét eltették ereklyének.

Jó volt az a XIX–XX. század. Komolyan hiányzik. Ha azt mondtad, te vagy Napóleon, azt mondták, bolond, s ha férfi létedre szülni akartál, szintén. Ma az előbbiért még mindig bezárnak, de az utóbbi esetén pajzsra emelnek, és százezres követőtáborod van az Instán. Mint Simeonnak, aki a legenda szerint negyven évet állt egy oszlopon a perzselő szír napsütésben.

Korábban írtuk