Ötvenöt év
– Mit csinált maga 2001. január 22-én? – A középkorú, kissé fáradt arcú úr csodálkozva ácsorgott az íróasztal túloldalán. Nem értette a kérdést.– Mit csinált maga 2001. január 22-én?
A középkorú, kissé fáradt arcú úr csodálkozva ácsorgott az íróasztal túloldalán. Nem értette a kérdést.
– Mit tetszik mondani? Mikor?
– Mondom 2001. január 22-én, ezelőtt tizenöt évvel. Délután négy és háromnegyed öt között.
– Miért pont akkor?
A hang keményen csattant:
– A statisztikák szerint abban az időpontban követik el leggyakrabban az autólopásokat, a trafikbetöréseket és a cserbenhagyásos gázolást. Ja nem, azt hét és negyed nyolc között. Akkor azt is igazolnia kell. Tehát?
– Fogalmam sincs. De higgye el, semmit.
– Van róla igazolása? Valami papír?
– Nincs, kérem.
– Szóval nincs – mondta a másik, és járkálni kezdett. Egy darabig töprengett, majd megállt a várakozó ember előtt.
– 1974. október 9. Hat óra tíz perc. Na és akkor mit csinált?
– De kérem! Az már 42 éve volt! Ki emlékszik már? Kérdezzen mást.
– 1944. január 3.
– Akkor még nem is éltem!
– Annál inkább! Be tudja bizonyítani, hogy semelyik felmenője nem volt erőszakoló, gyújtogató, vagy ami még ennél is rosszabb, szélsőjobboldali?
– De ez miért kell? – topogott most már idegesen a gyűrött arcú úr. – Ötvenöt éve vagyok a szakmában. Bárhol igazolhatják, hogy kiváló szakember vagyok. Az általam csempézett falak gyönyörűek, tartósak. Ha kell, írást tudok hozni, hogy ahol eddig megfordultam, mindenhol elégedettek voltak velem.
– Az engem nem érdekel – zárta le a beszélgetést a vallató. – Ne a munkájáról hozzon papírt, hanem arról, hogy mit csinált tizenöt, negyvenkettő, illetve hetvenkét éve. A viszontlátásra!
A gyűrött arcú kilépett az ajtón, de a másik még utánaszaladt.
– 1850. május 2., illetve 1624. december 10. Ezekkel várom. De lássa, nekem is van szívem. Csempevágót nem muszáj magával hoznia.