Papot lincselnének

Néha nagyon nehéz. Erre is kellett aludni kettőt, hogy ne első indulatból – egyáltalán, ne indulatból – ömlesszük papírra, azazhogy a világháló végtelen sokszorosításába azt, amit Hadházy Ákos és maroknyi népe keddi keresztényellenes, egyházgyűlölő produkciójáról gondolunk.

Történt pedig, hogy Hadházy, ez a mások ingatlanába rendre jogellenesen behatoló, tehát voltaképpen betörőként azonosítható személy hónapok óta tartó, ámbár létszámát tekintve néhány tucat kitartó proletárra zsugorodott keddenkénti békétlenkedése történelmi bolsevik lincshangulatba torkollott. Ennek oka nem egyéb volt, mint a híveket a szentmisére hívó harangszó, ami képes volt épp akkor megszólalni, amikor a magát magyar Navalnijnak képzelő, egyszersmind református kántornak valló Hadházy nekifogott irigységet és rosszindulatot szító hazug propagandaszövegéhez.

Ezen, mármint az amúgy üzemszerű harangozáson úgy felturbózták magukat a néhány éve a közmédiában lyukas zokniban hortyogó kiérdemesült lódoktor rajongói, hogy Szamuely Lenin-fiúinak vagy az ÁVH stílusában benyomultak a templomba, hogy számon kérjék a harangszót.

Ez lett a vesztük amúgy, mert a bolsevisták által meggyötört Reisz Pál ferences atyával találták magukat szembe. Az atya – ne feledjük, Krisztus urunk korbáccsal verte ki a templom előterében kufárkodókat – tiszteletre méltó egyeneséggel magyarázta el a Ferenciek terén hangoskodóknak, többek között a maga által feluszított szektahívei őrjöngése láttán egy darabig kétségbeesetten a templom és a színpad között szaladgáló Hadházynak, hogy bűn, amit művelnek, gyomorforgató transzparenseiken hirdetnek, és egyáltalán, nem lenne szabad ott művelniük mindezt, ahol – jelesül a pesti ferencesek temploma, szabatosan mondva az Alcantarai Szent Péter-templom előtt – művelik.

Hadházy csőcseléke pedig erre nekiesett, kórusban kezdte gyalázni a 83 esztendős Pál atyát. „Szégyelld magad, szégyelld magad!”, „Mocskos Fidesz, mocskos Fidesz!” – skandálta tenyérbemászóan tegeződve a feluszított aljanép, mintha Krisztus igaz szolgájának bármi köze volna a hazai pártbelpolitikához.

Márpedig nincs – noha egyébként helyes volna, ha lenne, hiszen az Egyháznak Krisztustól rendelt kötelessége az igazság, vagyis az evangélium hirdetése. Ez pedig szükségszerűvé teszi időnként a nyílt iránymutatást atekintetben is, hogy mely politikai áramlatok, akár politikai szerveződések támogatása nem fér össze a krisztusi tanítással. Sajnos több ilyen van, mint olyan, amely jó szívvel pártolható keresztényként.

A keddi bolsevik autodafé két fő tanulsággal szolgált. Az egyik, hogy a Magyar Katolikus Egyháznak határozottan kellene megszólalni, amikor hitét, papjait a keddihez hasonló fizikai támadás éri. A másik, legfőbb tanulság, hogy ez a csőcselék bizony ugyanaz.

Ugyanaz, ami a zsidó főpapság uszítására 2000 évvel ezelőtt a Golgotán a rablógyilkos Barabbás szabadon engedésére és Jézus kínhalálára szavazott a világtörténelem első ismert és dokumentált népszavazásán. Ugyanaz, ami a római Colosseumban kedvtelve nézte végig a keresztény vértanúk borzalmas kínhalálát. Ugyanaz, ami a liberalizmus rémuralmának jegyében fáradhatatlanul csattogó nyaktilók vasáról fröccsenő vértől mámorosan élvezte a társadalom elejének megsemmisítését, papok, apácák kirívóan kegyetlen lemészárlását. Ugyanaz, ami 1870-ben Párizsban, 1936-ban Spanyolországban, 1970-től néhány évig Chilében és még annyi helyen, annyi korban ugyancsak papokat, apácákat gyilkolt halomra válogatott bestialitással. Ugyanaz, ami a szovjetizált Oroszországban 1917-től, a magyarországi vörösterror idején 1919-ben, majd az újabb vörösterror hatalomra kerülésével 1945 után papok, apácák, hívő keresztények százezreit irtotta ki. Ezek Saint-Just, Szamuely, Trockij, Rákosi gyűlölettől kábult pribékjei, a Mindszenty József bíboros, hercegprímást meztelenül tekeregve kísértő sátánista ávós némberek, ezek a papokat gulágokra hurcoló megszállottak.

Igen, ezek ugyanazok, hajszálpontosan ugyanazok. Mentség nincs, csak magyarázat. A mindent felforgatni, szétrombolni, elpusztítani akaró sátánista fertőzöttségű csőcselék – eredetileg jobb sorsra érdemes embertársaink, honfitársaink! – nyilvánvalóan démoni megszállottságtól szenved. Ez pedig azt követeli a normális többségtől, hogy miközben mindannyiunk érdekében megteszi a szükséges radikális rendvédelmi és jogi intézkedéseket, a maga és a megszállottak érdekében még buzgóbban imádkozik a sötétség által elragadott lelkek megmentéséért.