A június 19-i lapszám vezércikke.

Hirdetés

Eljött Manfred Weber, az Európai Parlament legnépesebb frakciója, a Néppárt elnöke, hogy új barátját, Magyar Pétert bizalmas körben beavassa a magasabb szintű európai politizálás (lásd még: Soros-hálózat) rejtelmeibe. Weber ezzel világosan értésére adta, hogy szüksége van Plató (leánykori nevén Poloska) Péterre a brüsszeli frontokon, ahol a lehető legmagasabb szinten kell majd művelnie a hazudozás és a rágalmazás összeurópai művészetét.

Mivel Plató (Poloska) Péter e műfajban az elmúlt hónapok során határozott tehetséget mutatott föl, amivel vitathatatlanul számottevő sikereket ért el, az unió erre hivatott körei bátran nyugdíjba küldhetik a kissé bolondos Gyurcsány Ferencet. Nyilvánvalóvá vált, hogy Manfred Weber látogatása nem üres formaság volt, hanem határozott céllal érkezett: a politikai demagógia új hősét kellett besoroznia az Európai Egyesült Államok formálódó seregébe. Weber úr látogatása elérte a célját, ugyanis a Néppártba, ahonnan ennek hatására az utolsó KDNP-s képviselő is távozik, besorozhatta a Tisza párt hét önkéntesét.

Borzalmasan izgulni kezdett a magyar közvélemény, hogy akkor most mi lesz. Benne lesz-e a sokra hivatott brüsszeli hétben a nagyívű karriert befutó párt napszemüveges alelnöke, vagy inkább itthon marad? Lázas találgatások kezdődtek a honi szalonokban a kimenetelt illetően. Amikor az emberek már-már fogadásokat kezdtek volna kötni, hogy akkor most megy-e Péter vagy marad, a szóban forgó személyiség bejegyzést tett közzé a Facebookon, amiben arra szólította fel híveit és imádóit, hogy szavazzanak, felvegye-e az európai parlamenti képviselői mandátumot vagy se. Ahogy a többség dönt, ő majd azt fogja követni.

Biztos, ami biztos, hosszú bejegyzésben ismertette, mi minden szól az ő európai képviselősége mellett (a remek fizetésről nem esett szó): például hogy európai parlamenti képviselőként felszólalhat a magyar Országgyűlésben, ami pompás lehetőség a demagóg cirkuszokra. A Néppárton belül pedig akkor számíthatnak komolyabb pozícióra, ha azt maga a Tisza párt „arca” pályázza meg, és mivel csak e szép arc van politikusi, sőt európai ügyintézői tapasztalatok birtokában, sok más mellett ez is azt támasztja alá, hogy elhatározását felülírva, miszerint itthon marad, mégiscsak menjen Brüsszelbe. És jött a végső érv: „Teljesen bevett gyakorlat az unió országaiban, hogy EP-képviselőkből kerül ki a kormányváltó ellenzék vezetője.”

Korábban írtuk

Hát igen, gondoljunk csak Donald Tuskra… Milyen szépen hazament Lengyelországba, és máris mi mindent csinált ottan! Azt hiszem, nem kockáztatunk nagyot (e lapszám megjelenésére talán ki is derül az igazság), ha azt vélelmezzük, hogy a hívek és rajongók elszánt tábora elsöprő többséggel könyörögve kéri a Vezért, hogy önfeláldozóan Brüsszelbe tegye át időlegesen a székhelyét, ahol az árulást – mint tudjuk például a Momentum üdvöskéitől – mindig nagy elismerésben részesítik.

Nekem nem hiányzik majd Poloska, és nem izgat az sem, mi lesz a szektájával. Sokkal jobban foglalkoztat az, hogy már holnaptól teljes erővel készüljünk a következő nagy próbatételre 2026-ban. Első lépésben ezért saját magunkat kell a lehető legteljesebb őszinteséggel megismernünk. Mert bármilyen nemes szándék vezérel is bennünket, emberek vagyunk, esendőek, olykor hibázunk. De ha mindezekkel együtt képesek leszünk egymást továbbra is szeretni, akkor ahogy mondani szokás, a poklok kapui sem vesznek erőt rajtunk.