Populizmus

A 444 – a szakmaiság és az igazi újságírás hazai etalonja – az Orbán–Salvini-találkozón vigyorog. Ezen mellesleg mi a vi­gyo­rog­ni­va­ló, egyszerűen nem értem. Egy jelentős európai ország vezetője találkozik a magyar vezetővel. Ez inkább fontos és nagyszerű dolog. De ezek mindenen vigyorognak, ami jó, fontos és nagyszerű. Javaslom ezeknek az idiótáknak, ezentúl ha hazamegy valamelyik, és meglátja a feleségét, vigyorogjon és mondja a következőt: „Hihi, a feleségem!” Bejön a gyereke, és azt mondja, hogy apa, utána kacagjon fel: „Höhöhö… gyerek, én gyerekem!” De mondhatja azt is, „anyám orvoshoz ment, mert elszédült a lépcsőn. Hihihi!”

Majd a neje meggondolja, érdemes volt-e kezdeni egy ilyen alakkal.

Na, szóval vigyorognak a témán, és próbálnak fogást találni, ami nem könnyű. „Megérkezett Magyarországra Matteo Salvini olasz belügyminiszter, Orbán Viktor hőse.” Értik, gúny, irónia. „A landolás után egyből helikopterre szállt magyar kollégája, Pintér Sándor társaságában.” Gondolom, itt a helikopter a ciki, mert szerintük egy államfőnek kutyagolnia kéne Tisza edzőcipőben, vagy stoppolnia. A repülőgép meg a helikopter flanc. (Az adófizetők pénzén.) Na, de aztán ennyit csak összehoztak: „A populista csúcstalálkozó délután Budapesten folytatódik.”

Populizmus. Ezen mindig eltöprengek. Populista ezek szerint az, amit az emberek akarnak? Mert az emberek nem akarnak migránst, nem akarnak muszlimot, nem akarnak becsomagolt fejű fekete varjakat, terrorizmust és idegeneket. Épp ezért a határkerítést meg marhára akarják.

Na jó, vegyük át. Ha az, amit az emberek tömegével akarnak, populizmus, akkor annak mi a neve, ha senki emberfia nem akar valamit, a háta közepére kívánja, fél és retteg tőle, ellenben még csak azt sem mondhatja, hogy azt ő nem szeretné, mert azért megbüntetik? Ha az emberek túlnyomó többségének valami nem tetszik, akarata ellenére történik, de bele kell törődnie? Azt nem úgy hívják, hogy diktatúra? Mert szerintünk igen. A tolerancia diktatúrája.