Produkció!
Na, várjanak! Ha még nem látták a kétfejű kecskét, a nagy lábú embert a félméteres cipővel és a kopasz énekesnőt, akkor ne keseregjenek! Van másik!
Nemrég mutatták ugyanis be a Bäckadräkten névre keresztelt ruhakölteményt, amely Svédország első uniszex népviselete. Nem viccelek! A ruhadarabot Fredy Samuel Lundh tervezte. A projektben Ida Björs illusztrátor és művész, valamint egy queer fiatalokból álló csoport is részt vett.
A készítő szerint a ruhadarab elsősorban a viselő nemi identitását tükrözi, ami segíti az egyén önkifejezését.
„Egyéni önkifejezését.” Ebből is látszik, hogy a haladóknak semmi közük a valódi élethez, nem érzik a létezést, nem tudnak vele mit kezdeni. Itt van például a népviselet mint olyan. Az mindenről szól, csak egyéni önkifejezésről nem. Szól az egyénről, de annak szerepéről és helyzetéről a közösségben. Ezt mutatja, ezt tükrözi maga az öltözködés. Hajadon, házas nő, özvegy. „Bekötik a fejét.” A hajadonnak nincs bekötve a feje, a házasnak be van kötve, az özvegyasszonyok meg feketék, mint a varjak. Szegény legénynek lóg a gatyája, a gazdag legénynek sarkantyús csizmája van. Hogy valaki nemi identitásában bizonytalan vagy defektes, erről nem volt jelzés a gatyán vagy mellényen, ennek minden bizonnyal az is oka lehetett, hogy a nép körében ez szégyennek számított, és nem azért, mert a „szélsőséges kormánypropaganda” telebeszélte a fejét.
A népviselet – mármint az eredeti – azt is megmutatta, hogy ki hova valósi. Nem ugyanazt hordták Somogyban, mint Székelyföldön. Státus, családi állapot, származási hely. Ez mind-mind benne van a ruhában. Adott tájegységen belül mindenki azt hordja, és megkülönbözteti magát más tájegységektől. De a transzbináris 192. nemi identitás csak saját magáról szól. Se származás, se rang, se nemi szerep. Ez a nemtelen, nincstelen, sehonnai semmirekellők és senkiháziak ruhája és öltözete. Még akkor is, ha majd plázában akarják árulni, és vélhetően még a célközönség tagjai se akarják majd hordani sehol.
