Azt írja a magyarországi baloldal kedvence, a táncos léptű Gyurcsány Ferenc saját nyilvános internetes naplójában Putyin orosz elnökkel történt korábbi találkozásáról, hogy „sok vitát is vállalva tesszük rendbe a két ország kapcsolatát. Keményen küzdünk a jobboldallal, azzal a jobboldallal, amely itthon a nyilasokat, a szélső jobboldal 1945 előtti szégyenteljes uralmát dicsőítő megfogalmazásokat és cikkeket helyez el a lapjaiban. Szó szót követett. Az amúgy hosszúra sikerült hivatalos tárgyalások végéig nem tudtunk megállapodni. Így álltunk fel az asztaltól.”

Micsoda hős. Vitába bocsátkozott a Kreml urával. Ezt korábban pártjának egyetlen vezetője sem merte megtenni. Azért az ember elképzeli ezt a vitát. Gyurcsány Ferenc felpanaszolja a fényességes portának, hogy idehaza az elvtársak keményen küzdenek a jobboldallal, de most bezzeg hiányoznak a felszabadító szovjet tankok. Most bezzeg nincs se csók, se ölelés, nincs davaj csaszi, nincs málenkij robot, nem csoda hát, hogy a jobboldal odáig fajul, hogy egyenesen a nyilasokat dicsőítő megfogalmazásokat és cikkeket helyez el a lapjaiban.

Nagy valószínűséggel Putyin elnök ekkor legendás higgadtságával intett valamelyik őrt álló darabontjának és egy ügyes, aktatáskába szerelt bombát tétetett a Kreml színarany asztalára. „Vot, Ferenc Ferencevics, tak mi gyélajem demokráciju.” Ami annyit tesz magyarul, hogy „Segítünk mi neked, kedves elvtársam, ahogy a régi szép időkben is segítettünk, de most más idők járnak. Fizetni kell elvtársam, most már pénzbe kerül a felszabadítás.” Az elzabrált 136 sárospataki könyv felszabadítása, példának okáért, 88 millió forintba került.

Így álltak fel az asztaltól. Két baloldali harcos, aki vállvetve küzd a jobboldallal. Gyurcsány ezt a jeles eseményt pár napja beírta az internetes naplójába, talán hogy ráhangolja magát a mostani találkozóra. A Magyar Nemzet napilap pedig volt olyan figyelmes, hogy címoldalán vezető hírben érdeklődje meg Batiz András kormányszóvivőtől, hogy „konkrétan milyen sajtóközlésekre vonatkozik a jobboldal egészére vonatkozó általánosítás”. Batiz András a híradás szerint kifejtette, hogy „a Magyar Demokrata lapszámai, valamint az azokban ajánlott további sajtótermékek kellő alapot szolgáltatnak a miniszterelnöki bejegyzéshez”, ami ordas nagy rágalom.

Tökéletesen fölösleges a tisztelt olvasó előtt bizonygatni bármit is. Lelkiismeretünk tiszta, nincs okunk magyarázkodásra. A Magyar Demokrata ugyan – Gyurcsány szavaival élve – kétségtelenül keményen küzd a baloldallal, de ez nem jelenti azt, hogy nyilasokat dicsőítenénk. Erre több szót nem érdemes vesztegetni.

Egy fokkal érdekesebb, hogy mindez hogyan lett államügy. Elvégre, ha a magyar miniszterelnök a kormányszóvivő szavai szerint a világ második legnagyobb hatalmának fejéhez fordul panasszal, mert fél a Magyar Demokratától, akkor nem tudjuk, hogy most dühösek legyünk, nevessünk vagy legyünk mérhetetlenül büszkék. Elvégre világpolitikai tényező lettünk, ami persze Putyin elnök demokráciáról vallott nézeteit és azok gyakorlati alkalmazásait látva nem nyugtat meg maradéktalanul.

Mert itt van Gyurcsány blogjának egy újabb mondata még mindig a fenti tárgykörben: „Nem láttam még olyan problémát, amit kereplővel, sípolással vagy fújolással meg lehetett volna oldani.” Sok mindent nem látott Gyurcsány. Nem látta például a budapesti Vörösmarty téri sípos tüntetést, ami bizony megoldott egy problémát. Nem látta az ukrán narancsos forradalmat sem. Ott fújoltak csak igazán. Nem látta, mert nem élt akkor, az 1956-os forradalmat. Pedig az is megoldott egy problémát, s a felkelőknek kezdetben még kereplőjük sem volt. Később aztán Putyin elvtárs elődei inkább tankokkal oldották meg ezt a problémát, ami, szó se róla, tagadhatatlanul hatásosabb volt, mint a felkelők Molotov-koktélja. Még Kádár elvtárs bitófáinál is hatásosabb.

Wittner Máriát a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség képviselőnek jelöli. Wittner Mária szabadságharcos tizenhat év után végre bekerül a parlamentbe. Mégis van igazság. Wittner Mária egyszer már járt ott az ország házában, ahol mindenfajta segédeszköz nélkül, csupán az igaz szóba vetett hit erejével megoldott egy problémát. Megidézett élőket és holtakat, hogy együtt vádolják a szocialista köntösbe bújtatott hóhérokat. Az ideges Népszabadság erre most felrója neki, hogy egy tüntetésen Kovács Lászlót „lótetűhöz hasonlította”. Csakhogy most más idők járnak. Putyin elvtárs már nem segít.