A reconquista, azaz visszahódítás az a folyamat volt, amelynek során az Ibériai-félsziget felszabadult a muszlim megszállás alól, olvasom a Wikipédián.

Azt írja a lexikon, hogy egy hosszú, több évszázados harcokkal teli időszakról van szó. A mórok már a VIII. század elején megszállták a mai Spanyolország déli részét. A IX. század elején azonban a spanyolok megtalálták Szent Jakab apostol földi maradványait, így a keresztények hite megerősödött, öntudatosabbá lettek.

Az eddigi lelki ellenállás lassan politikai ellenállásba ment át, ám szervezett, nagyobb hadjáratok még nemigen voltak. Évszázadok teltek el, amíg végül 1492-ben elesett Granada, a nyugat-európai muszlimok utolsó védőbástyája, és ezzel véget ért a reconquista.

A visszahódítás hét évszázados elhúzódásának egyik oka, hogy a keresztény tábor megosztott volt. Nemcsak a hódítókkal, hanem hittársaikkal is meg kellett küzdeniük. Belviszályok, polgárháborúk nehezítették a dolgukat. Valenciát például pár év keresztény uralom után ezért tudták visszavenni a muszlimok. A keresztény oldal csak akkor tudott győzelmet aratni, ha sikerült valamilyen (sokszor csak ideiglenes) egységet kovácsolni. A mórokat például csak az egyesült portugál, kasztíliai és aragóniai seregek tudták megállítani. A belviszályok miatt azonban sokáig ilyesmire csak ritkán került sor…

Hirdetés

Ha a tisztelt olvasóban földereng a mai Európai Unió képe, az nem a véletlen műve. A különbség annyi, hogy ma nem csupán egy új muszlim hódítást él át Európa nyugati része, hanem azzal egyidőben egy olyan sátánvallás térhódítását is, amely az emberijogizmus és az egyén fölszabadításának jelszavával a természetes emberi lét alapjait támadja.

A Black Lives Matter ([csak a] Feketék Élete Számít) kontrarasszizmusa; a szex­uális devianciákat politikai eszközökkel kikényszerítő LMBTQ…-mozgalmak; a pedofília legalizálására tett kísérletek; a saját test önkényes átalakításának kultusza, sőt helyenként már kötelező erejű gyakorlata, amely a döbbenetes sebességgel terjedő tetoválásoktól a test különféle pontjaiba tűzött ékszereken át vezet el az emberi test fizikai elváltoztatásáig, mi több, a természetes nem operációval való megváltoztatásáig; a kábítószer fogyasztásának legalizálása néhány nyugat-európai országban; a gyerekellenesség, sőt gyerekgyűlölet, az Isten–Haza–Család szentháromságának tagadása (a felsorolás nem teljes) mind ennek a sátánkultusznak az eszközei.

Nem vigasztaló arra gondolni, hogy a ma még megállíthatatlanul terjedő hódítás vajon hol éri el határait, sikerül-e az istentelenség seregeit valahol a Kárpát-medence nyugati határainál feltartóztatni, elkezdődhet-e egy új visszahódítás, és lesznek-e, akik csatlakoznak az új reconquistához. Nem jó látni a megosztottságot: az Európai Unió súlyos, önpusztító önazonosság-válságát, az egymás ellen forduló országokat, amelyek között némelyik már annyira szomjazza a vért, hogy akár egy világháborút is kirobbantana…

Nem valószínű, hogy egy újabb apostol sírját megtalálják a maradék keresztények, de talán nincs is rá szükség. Elég elmenni a csíksomlyói búcsúba és ott a félmillió zarándok körében lélekben fölemelkedni a Mindenhatóhoz, erőt gyűjteni a magyarok Nagyasszonyának szimbolikus ölében, ott fent a nyeregben, és megerősödve hazatérni. A visszahódításhoz, amely elkerülhetetlenül bekövetkezik, ezúttal is az Istenbe vetett erős hit kell. És az összefogás.

Korábban írtuk