Retró

Sokan vannak oda egy bizonyos fogalomért, és ha meglátják valami magazin címoldalán vagy egy cikk címében, akkor elérzékenyülnek. Ez a fogalom a retró. Ez az érzés nem csak akkor tölti el az embert, amikor meglát a Vaterán egy alumíniumból készült melegszendvicssütőt – a hozzá tartozó eredeti Centrum áruházas blokkal –, vagy ha belenéz a YouTube-on a Pulzus 1982. decemberi adásába, ahol Módos Péter épp arról faggatja B. Tóth Laci bácsit (az akkor még fiatal B. Tóth Laci bácsit), hogy levonulóban van-e a diszkóhullám. Sőt nem is csak akkor, amikor belepillant a Csernobil-sorozat valamelyik részébe.

Nos, ez az érzés engem akkor töltött el teljesen, amikor Szakács Árpád beszédébe füleltem bele a Mi Hazánk legutóbbi tüntetésén. (Engem mondjuk régen is idegesített a fickó. Mindig hatalmas pá­tosszal, a kis emberi gyengeségeket soha el nem fogadva agitált. Aki a kis emberi gyengeségeket nem képes elfogadni, az előbb-utóbb a nagyokat követi el.) De itt most nem is arra gondolok, hogy jé, de érdekes, most már mindenki látja azt, amit én már évek óta, hanem a felpezsdülő retró feelingre.

És ebbe a fogalomba nemcsak a régi filmek, zenék és ruhák tartoznak, hanem majd lassan visszakúsznak az oltásokkal kordában tartott járványok is. Szakács Árpi ugyanis itt már nem csak a Covid elleni oltások ellen uszít, hanem az összes ellen. (A kanyaró elleni védőoltást a 60-as évek végén, 70-es évek elején, míg a járványos gyermekbénulás ellenit néhány évvel korábban vezették be Magyarországon.) Mellesleg az oltásellenesek közt már a bárányhimlő elleni is „felesleges”. Az ember jó dolgában tényleg meghülyül és elpofátlanodik…

Szegény édesanyám nem értené ezt a világot. Ő még hálás volt az oltásokért. „Jaj, kisfiam, neked milyen jó dolgod van, hogy ezek léteznek.” Ezt mondta mindig.

Hódít a retró. Vissza a kanyarót! Bólogató kutyás persely, Skála Kópé és Pop-Tari Top. Bár ezzel a tébollyal még B. Tóth Laci bácsi sem tudna kezdeni semmit, és csak forgatná a fejét.