Rishi Sunak
Túl sokat nem mond ez a különös név a magyar olvasónak, pedig könnyen lehet, hogy hamarosan sokat hall viselőjéről, mivel jó esélye van annak, hogy személyében Nagy-Britannia új miniszterelnökét tiszteljük azt követően, hogy az excentrikus Boris Johnson után a megjegyezhetetlenül unalmas Liz Truss is belebukott az államvezetésbe. Utóbbinak 45 napig sikerült nyeregben maradnia, ami azért roppant értékes teljesítmény, mert éppen elérte azt az időt, amivel jogosulttá vált évi 54 millió forintnak megfelelő összegű nyugdíjra, amit csak kérnie kell. Háborognak is miatta a derék angolok, mert a szankciók okozta válság padlóra verte a brit gazdaságot is.
Ráadásul még miniszterelnökük sincsen. Illetve van egy jelentkező, Rishi Sunak, aki a Johnson-kormányban a pénzügyminiszteri tisztséget töltötte be. Az együttműködés nem lehetett túl jó, mert később Rishi Sunak benyújtotta a lemondását a kormányfőnek, amihez csatlakozott az egészségügyi miniszter is, bizonyos Sajid Javid, és ez a loboncos szőke politikusnak sok volt, lemondott ő is. És jött Liz Truss.
Csak a pontosság kedvéért, minden előítélettől mentesen. Rishi Sunak Kelet-Afrikából bevándorolt, brit állampolgársággal rendelkező indiai szülők gyermeke. Nincs ebben semmi, elvégre tudjuk, milyen végtelenül tágas volt hajdan a brit gyarmatbirodalom. Miért ne lehetne sikeres politikus Angliában valamely gyarmat egy másik gyarmatról odaszármazott gyermeke. A britek, vagyis az angolok legendásan toleránsak, ezt már a kínai ópiumháborúban is bizonyították, amikor fegyverrel nyitották meg az utat a szegény kínaiak előtt a kábítószer-élvezet paradicsomába.
Ami Sajid Javid volt egészségügyi miniszter urat illeti, ő ötgyermekes pakisztáni bevándorlók családjában született. Szintén kiváló brit politikus lett belőle. Volt többek között kulturális, lakásügyi, belügyi, sőt pénzügyminiszter is, mielőtt egészségügyi miniszterként lemondott volna, nem szólva az államtitkári és más fontos feladatokról, amiből bátran következtethetünk arra, hogy látjuk őt még fontos posztokon a jövőben is, hiszen még csak ötvenkét éves…
De nem ezt akartam mondani. Tetszenek emlékezni arra, amikor a britek meglehetős utálkozással kezelték az akkor még eléggé szegény Kelet-Európából hozzájuk áramló vendégmunkásokat, mondván, hogy elveszik az angol melós munkáját, amiből egy szó nem volt igaz, ugyanis a kelet-európaiak csak a legalantasabb munkát kaphatták meg, és az angol szakszervezetek gondosan ügyeltek arra, hogy ha esetleg mégis olyan munkakörről van szó, amelyben brit állampolgárok is dolgoznak, akkor a kelet-európaiak a brit melósok bérének csak töredékét vihessék haza? Végül sikerült többségüket kiszorítani, amire a brexit is rásegített.
Ez az ellenségeskedés ugyanakkor nem volt érvényes a gyarmatokról beáramló milliókra, akik mára belakták a nagyvárosokat, és olyan demográfiai változást idéztek elő, ami nem biztos, hogy rossz, mert ne vitassuk el egy indiaitól vagy egy pakisztánitól, hogy képes olyan szellemi teljesítményre, amely révén a legnehezebb feladatok is rábízhatók volnának, csak jegyezzük meg, hogy amennyiben Rishi Sunak személyében konzervatív párti miniszter kerül a brit kormány élére, akkor bizonyos értelemben Nagy-Britannia életében egy korszak befejeződik, és elkezdődik egy új. Pontosan úgy, ahogy Barack Hussein Obama elnökségével az Egyesült Államokra is új korszak köszöntött. Mint tudjuk.
Az október 26-i Demokrata vezércikke
