Röhögcsélés

Kéretik nem röhögni. Ami, lássuk be, nem könnyű. Korunk ugyanis a megvalósult Monty Python-féle abszurditások kora.

„Kiderült, hogy mit mondott a rasszizmussal vádolt játékvezető a PSG meccsén” – olvassuk a hírben. S mi lelkesen nézzük: „Ahogy beszámoltunk róla, a Bajnokok Ligája keddi játéknapján félbeszakították a PSG–İstanbul Başakşehir mérkőzést, ugyanis a játékosok nem voltak hajlandóak folytatni az összecsapást, a – szerintük – rasszista kifejezést használó negyedik játékvezető miatt. A botrány abból kerekedett, hogy az egykori kameruni válogatott csatár, Pierre Webó kikérte magának, hogy …ként azonosította őt.”

Na, mit tippelnek? Mit mondhatott vajon? Mi lehetett az? Megsúgom. Hajoljanak közel. Azt mondta, hogy negru.

Úúúúúú. Mit mondott?!

„Pierre Webó kikérte magának, hogy a »spori« »negru«-ként azonosította őt, ami románul feketét jelent.” Megjegyzem, most már elmondhatom, hogy ismerek egy román szót. Negru. Tetszik. Alkalmazni fogom.

Mellesleg marhára idegesít ez a „ki mit mondott”-világ. Tudtommal a hatályos törvények szerint a „ki mit tett” a lényeg. Ennek ellenére életek és karrierek dőlnek össze azért, mert valaki valamit mondott. És nem becsületsértőt. Ilyet, hogy alacsony, magas, fekete vagy sárga. Félek, nincs messze a „ki mit gondolt” világa se. Amúgy meg mit? Tényt állapított meg. Legyen rá büszke. Rám nyugodtan mondhatják, hogy fehér. Kihúzom magam. Mert mögöttem áll Newton, Bach, Kopernikusz és Shakespeare. Ja, hogy ő szégyelli azt, ami mögötte áll? Nos, kérem, mások kisebbségi görcseivel nem tudunk mit kezdeni.

Na de ezzel még nincs vége! „Az ominózus PSG–Başakşehir Bajnokok Ligája meccs során folytatott rasszista megnyilatkozások után egy román újságíró elárulta, hogy a meccs játékvezetői szerint Pierre Webó »cigánynak« minősítette őket.” (Azt hiszem, a megkülönböztetés ingere az emberbe genetikailag kódolva van.)

Tudják, mit? Visszavonom, amit a cikk elején írtam. Ha röhögnek, az se baj. Én is röhögök.