Rossz vicc

Hogy is van a mondás? Biztos ismerik. „Remélem, komoly, mert viccnek azért erős.” Hogy mire is gondolok? Az önkormányzati választás legnagyobb botránya szerintem a XII. kerületben történt. Nem is az alig látható tintával áthúzott Szentkirályi Alexandra, hanem a Kétfarkú Kutya pártos spanglibajnok esete a legdurvább. De hogy ez mégiscsak komoly dolog, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Kovács Gergely, a XII. kerület újonnan megválasztott polgármestere már a választás éjszakáján kijelentette: a Szoborparkba fog kerülni a Turul. Ez volt az első és legfontosabb neki.

Sokan gondolják, hogy ezek a kétfarkúak nagyon modernek, semmi múltba révedés, csak friss-fiatalos jövőbe tekintés – már amennyiben az ürge megjelenését és ábrázatát nézve a fiatalos egyáltalán felmerülhet –, de ez fatális tévedés. Amit és ahogy Kovács Gergely képvisel, az maga a múltba révedés. A leragadtság. Az idejétmúlt dolgokon való rágódás. Vissza a 90-es meg 2000-es évekbe. Vissza oda, abba a korba, amelyben Demszky rohasztotta a várost, évtizedekig kerülgettük a Keletiben a soha el nem készülő 4-es metró kordonjait, és az embernek azzal kellett idegesítenie magát, hogy mit írt a Magyar Narancs. Visszalépés abba a korba, amit már nagyon untunk és amiről azt hittük, hogy megszabadultunk tőle.

Erre most jön ez az ásatag alak, és már megint ezzel kell foglalkoznunk, és ismét el kell mondanunk… Századszorra? Ezredszerre? Hogy a turul nekünk nem arról a pár évről szól a második világháborúban, hanem a nemzeti mitológiánk része? El kell mondanunk, hogy a sólyom szimbólum az Árpád-kori pénzeinken is szerepel? Megint alá kell húznunk, hogy a turul a magyar eredetmondák legendás madara? Hogy Kézai Simon szerint Attilától Géza fejedelem idejéig a koronás fejű turul volt a magyarság hadi jelvénye? Valamint azt, hogy Anonymus a Gesta hungarorum című munkában hogyan írja le Emese álmát a turullal? Igen, nagyon unjuk már azt a példálózást is, hogy azért, mert Sztálin macskával fényképezkedett, nem fogjuk a macskát kidobni a kertből. n