Egy faji esélyegyenlőségi és érdekvédelmi szervezet – már a név is rémisztő, erősen emlékeztet arra, hogy forradalmi népbiztos (oroszul narodnij komisszar) –, a Dallas Justice Now (DJN) kampányt indított: a „gazdag fehér liberális” családok ne küldjék gyermekeiket a színvonalasabb oktatási intézményekbe, hogy így több hely maradjon szabadon a fekete és latinó hallgatóknak. Ne kezdjünk el azon lelkendezni, milyen rendesek komisszárék, mert a fasiszta családoknak meg a maradi és reakciós nacionalistáknak nem tanácsolják ezt, inkább fogjuk fel úgy, hogy minden bizonnyal arra gondolnak: a fehér embert már eléggé megnevelték, a fehér ember már csakis liberális lehet.

Hirdetés

Aki mégsem, az amúgy se mer nyikkanni, és rettegve kussol a pincéjében a bibliája meg a százéves könyvei felett.

Szóval ne lelkendezzünk, ehelyett gondoljuk végig. Évtizedekig azért küzdöttek a feketék az ő szekerüket toló haladóék segítségével, hogy ugyanabba az iskolába járjanak, mint a fehérek. Elérték. Most meg azért küzdenek, hogy oda ne járjanak a fehérek. Ha elérik, kezdik elölről?

1955-ig az USA-ban a buszokon a feketéknek külön kellett utazniuk. A fehérek az első sorokban foglaltak helyet, míg az afroamerikaiak hátul ülhettek le. Ez így ment egészen addig, amíg egy bizonyos Rosa Parks tiltakozni nem kezdett, miután elindult a – természetesen politikai okokból megszervezett – egyenlőségi hullám.

Engem az érdekelne, vajon előjönnek-e előbb-utóbb azzal, hogy kevesebb fehér használja a buszokat, hogy az elnyomott és a fárasztó munkától elgyötört feketéknek több ülőhely jusson? Mert innen már csak egy lépés, hogy a fehérek utazzanak külön buszokon, ne zavarjanak bele a feketék köreibe.

Ez szerintem nincs már messze, ebben bizonyos vagyok, csak abban nem, vajon a haladók megértik-e majd végre, hogy mindenfajta egyenlőségi szlogen csak maszlag, az egyenlőség szembemegy az emberi természettel, és a cél minden esetben pusztán csak az, hogy a korábban felül lévő helyére kerüljünk.

Korábban írtuk