Semper reformanda

Egyedül senki sem elég okos. Ahogy az élet minden területén, a politikában is érvényes az igazság, hogy aki nem tanul a mások bölcsességéből és a saját hibáiból, aki a végletekig ragaszkodik a nézeteihez, az a végén mindig a rövidebbet húzza.

A Magyar Demokrata riportok sorával igyekezett utánajárni annak, hogy az idei önkormányzati választásokon milyen sikereket vívott ki és milyen kudarcokat szenvedett el a kormánykoalíció. Hiszen a választók nagyon jól azonosítható módon levizsgáztatták az indulókat: ahol a polgármester a kormánypártok listás eredményeit felülmúló eredményt ért el, ott ez az adott személy és helyi csapata sikereként értékelendő, ahol viszont a fideszes vagy KDNP-s jelölt a listás eredmény alatt teljesített, ott az ő politikusi tevékenységüknek a kudarca mutatkozott meg.

Márpedig mind a kettőre volt példa bőven, elég talán az ősfideszes Cser-Palkovics András 74 százalékos székesfehérvári győzelmére vagy a csepeli kormánypárti jelölt 10 százalékkal elért harmadik helyére és egyéni jelöltjei teljes kudarcára gondolnunk. Sokan azt mondják, a siker nem igényel magyarázatot. Azt valóban nem, tanulságok levonására azonban annál inkább alkalmas. Hogy miben érdemes követni a sikeres politikusainkat, arra riportjaink részben választ adtak, de van még mit végiggondolni a továbbiakban is.

Ami a kudarcokra is igaz. Az a legrosszabb válasz, ha a vesztes külső körülményekben keresi a sikertelenség okát, mert akkor biztosra vehető, hogy a kudarc legközelebb megismétlődik. Még a sikeres politikusnak is szakadatlanul tanulnia és változtatnia kell, a sikertelenre ez még inkább igaz. Súlyos konfliktusokkal terhes világban élünk, ilyenkor végképp nem elég ugyanúgy tenni a dolgunkat, ahogy eddig tettük. A katolikus egyháztól kölcsönözve az ecclesia semper reformanda jelmondatot, a politika is „semper reformanda”, örökkön megújítandó. Bölcs dolog a legjobbjainktól tanulni a jót és a hibázóinktól az elkerülendőt.