Sírjak vagy nevessek?

Még a természeti jelenségeket is többféleképpen lehet értékelni. Holott a világegyetem a kétszer kettőn alapul, akárcsak földünk mikrokozmosza. Mit szóljunk akkor a humán témák minősítéséhez, amelyben a szubjektivizmusnak főszerep jut? A művészetek megítélésében a személyes adottságok, a hozzáértés, az ízlés, a pillanatnyi hangulat, az elfogultság fontos elem. Nem is beszélve a lehetséges szempontok ellentétességéről.

A politikában, a politikai életben napjainkra a szélsőséges elfogultság, az eszmék és téveszmék, sőt a sunyin titkolt szándékok suba alatti mozgása ugyanazt a jelenséget ellentmondásosan értelmezi.

Itt van ez az európai parlamenti választás, aminek a hátterében ott sötétlik az őszi, egyre inkább cirkuszosodó főpolgármesteri és helyhatósági választás. Az ember azt gondolná, hogy a matematika törvényeihez ezeknek is van némi közük. Ennyi és ennyi ember áll be a szavazófülkékbe, ennyi és ennyi szavazatot ad le, és ennyi és ennyi lesz a végeredmény. Hála némely ellenzéki szócsőnek, ez nem így működik. Sőt a balmédia is átalakul görög színpadi kórussá, és papagájkodik. Ez a bangónéság lassan nemcsak a magyar ellenzéket, hanem az európai országokat is jellemzi. Az ismét fölbukkanó őrült Cohn-Bendittől Sargentiniig. De ezt most hagyjuk.

Mire e cikkenet megjelenik, már csontig lerágta a média és a politika a másfél héttel ezelőtti eseményeket. Látszólag nem történt égszakadás-földindulás, a józan ember számára a választások megfeleltek a várakozásnak. A Fidesz az elmúlt harminc év tanulságait levonta, az ellenzék semmit sem tanult. Ami történt, akaratán kívül esett meg. A DK sikere az ellenzéki pártok becsődölésének köszönhető, nem az ő érdeme.

Amitől az épeszű ember fuldokolhat a nevetéstől, az mindenekelőtt Gyurcsány nyilatkozata, miszerint a Fidesz megbukott. Valójában csőd az, hogy ha az összes ellenzéki szavazatot összeadjuk, úgy sem éri el a Fidesz 13 mandátumát? 21 helyből 13 a Fideszé, a többi párté együttesen 8. Ezt ne is ragozzuk tovább. Mert a másik kardinális hazugságot Szilágyi, a Jobbik politikusa mondta, a párt egyetlenegy helyét sikernek minősítve. Kérem szépen. Ez azért überol minden politikai hazugságrekordot. Amin az sem enyhít, hogy a Fideszről azt állítja: mindent elkövetett a Jobbik tönkretételére, és ennek ellenére lett sikerpárt. Szilá­gyiról írtam már egy dorgatóriumot, mert negativizálta a magyarokat, ahogyan a globális internacionalisták. És ezzel el is jutottunk a magyar ellenzék halálos kórjához, a nemzetellenességhez.

Gyurcsány ugyan újabban megpróbál magyarkodni, de hiteltelenül teszi, mert egész politikai pályafutása ellentmond ennek. És az MSZP. A magát magyar szocialistának nevező párt képtelen volt arra, hogy Bangónétól megszabaduljon elképesztő ostobasága után, sőt a fizikailag is ellenszenves Ujhelyit és Szanyit is tovább futtatja. A tetejébe még idehozza Timmermanst, aki már otthonában is megbukott gyakorlatilag. Szavatosságukat rég elvesztett alakok.

Mindezek az események nevetségesek. De a határon túli meggyötört, elnyomott magyarok passzivitása elkeserít. Rémületesnek tartom. Száz év óta senki sem nyújtott feléjük ilyen segítő kezet, mint Orbán. És ők nem éltek a lehetőséggel.