Hirdetés

A Magyar Péter és globalista köre által gondosan felépített álvalóság falai lassan repedezni kezdtek az elmúlt hetekben. Álprofilok, hamis közvélemény-kutatások, sokadik ország- és kórházjárások hivatottak ugyanis elfedni a valóságot: kizárólag egy csapat külföldi zsoldban álló kalandor és ügynök igyekszik megragadni a hatalmat Magyarországon 2026-ban. A hazugság falai mögé nézve kizárólag a nagy ürességet, a fájdalmasan üresen kongó nihilt találjuk.

A Tiszának igazából nincs víziója, valójában semmit se gondol a körülöttünk lévő világról. Jobboldalról a Voks2025, baloldalról a nélkülük megszervezett Pride mutatta meg azt, hogy ez a formáció semmilyen ügy mellett sincs valójában világnézetileg elkötelezve. Csakis az számít nekik, hogy milyen parancs érkezik Brüsszelből, és ez az igazán félelmetes bennük. Hiszen elég csak egy ukáz Webertől, ők pedig készséggel beállnak Ukrajna, a migráció vagy bármilyen más ügy mögé, még ha most próbálnak is taktikázni. A magyar emberek erre a gyarmati mentalitásra mondtak nemet a rendszerváltoztatással.

Nem új keletű az a magyar politikában, hogy a törésvonal a külső birodalmat kiszolgáló és az azzal szembehelyezkedő szuverenista erő között húzódik. A kurucok és a labancok szembenállása tökéletes történelmi előképe annak, ami 2010 után is kibontakozott. A konkrét szereplő ugyan változott a globalista oldalon, hol Gyurcsánynak, hol Karácsony Gergelynek vagy éppen Márki-Zay Péternek hívták, a lényeg mindig ugyanaz volt, az idegen érdekek és elvárások kritikátlan kiszolgálása. Magyar Péter abban különbözik csak az itt felsorolt elődöktől, hogy ő egyrészt láthatóan semmiben sem hisz, csakis saját magában, másrészt próbál ügyesebb, taktikusabb lenni. Míg az említett Márki-Zay nyíltan felvállalta a katonák Ukrajnába küldésének kérdését, addig Magyar folyamatosan sunnyog ebben a témában (is). A parancs azonban parancs, és ha aláírásgyűjtést várnak a kérdésben, szó nélkül engedelmeskedik, muníciót adva ezzel Zelenszkijnek és Webernek ahhoz, hogy semmibe vegyék a magyar emberek akaratát.

A körülötte összegyűlő emberek is igen vegyes képet mutatnak: vannak, akik hozzá hasonlóan a zsákmány miatt vannak ott, mások a régi SZDSZ szellemi holdudvarából másztak elő – mint a Csipke Józsika szerzője, Bódis Kriszta – vagy éppen „agyhalott Soros-ügynökök”, ahogy a pártvezér maga megfogalmazta. Ez a csapat egyértelműen lemásolja a „lengyel modellt” minden elemében, hiszen a Tusk körül csoportosuló erőket is kizárólag a közös tartótiszt és a konc tartja egyben. Ahogy országlásukkal Lengyelországban teljesen megszűnt a társadalmi béke, idehaza is ez lenne várható, ha teret nyernek áldatlan ténykedésüknek. Ráadásul Tuskék legfőbb ígérete is hazugságnak bizonyult: megkapják ugyan a korábban visszatartott uniós forrásokat, de valójában azonnal küldik is őket tovább Ukrajnának.

Magyarék ugyanis nem ígérnek semmit, hiszen ők nem építeni akarnak, hanem kizárólag csak a hatalmat megragadni. Mindegy, hogy ennek érdekében kinek vagy minek a szolgálatába kell szegődniük. Kérdés nélkül kötötték meg a fausti alkut a globalistákkal és álltak be az Európai Néppárt soraiba, holott tudni lehetett, hogy ennek ára van: Ukrajna feltétlen támogatása és hűségeskü Brüsszelnek. Magyar Péter azóta is újabb és újabb olcsó húzásokkal próbálja azt a látszatot kelteni, hogy ő bármikor nemet mondhat Manfred Webernek – holott a mentelmi jogán keresztül fogott ember. Abban ugyan szabad kezet kapott, hogy idehaza ő dönti el, melyik ügyet vállalja fel, Brüsszelben azonban vinnie kell a kötelező vonalat, éppen ezért volt rajta a neve háborúpárti javaslaton és támadják képviselői állandóan a rezsicsökkentést.

Kapcsolódó cikkünk

A taktikázás azonban sokszor visszafelé sül el: a Voks2025 eredményeivel nem tudnak mit kezdeni, a Pride pedig megmutatta, hogy a szavazói tudnak önmozgók is lenni, ha Magyar túl gyáva ahhoz, hogy nyíltan felvállalja a számukra kedves ügyeket. Hiszen a százezres tömeg nélküle gyűlt össze, éppen Karácsony Gergely szivárványos zászlaja alatt, utólag pedig hiába kapálózik értük a Tisza. Talán nem túl meglepő ezek fényében, hogy Orbán Viktor egyértelművé tette: bábokkal teljesen felesleges vitatkoznia. Hiszen a döntéseket Magyar nem hozza, csak végrehajtja.

A Tisza választási stratégiáját Kollár Kinga fogalmazta meg igen pontosan: minél rosszabb a magyar embereknek, nekik annál jobbak a választási esélyeik. Azon dolgoznak tehát Brüsszelben és idehaza, hogy ez megvalósuljon, folyamatosan áskálódva és mocskolódva. Nekik ugyanis dühös és elkeseredett emberekre van szükségük, hiszen ilyen állapotban még arra is rávehető valaki, hogy a nihilre szavazzon a jövő helyett. Még Kapu Tibor űrbe küldésének sem tudtak örülni, hiszen egy ilyen óriási eredmény büszkeséggel tölti el a magyar embereket, ami ellentétes a céljaikkal. Nem véletlen, hogy a Tisza másodvonalbeli propagandistái, mint Bruti vagy Puzsér megpróbáltak gyalázkodni vele kapcsolatban.

Ezzel a nihillel szemben éles kontrasztban áll a magyar jobboldal, amely világos vízióval rendelkezik és továbbra is jól érti a világ működését. A patrióták folyamatos emelkedésben vannak, ennek ellenére Magyar Péterék a halódó, süllyedőben lévő globalista liberális birodalomhoz kötnék hazánk sorsát. A Voks2025 véleménynyilvánító szavazás óriási sikere, 2,2 millió magyar választópolgár felhatalmazása megmutatta azt is, hogy a jobboldal még mindig jól érti az emberekre leselkedő valós veszélyeket, és fel is lép azok ellen.

A jobboldal a Voks eredményének birtokában ugyanis két fontos szervezetben is képviselte a magyar emberek véleményét: a hágai NATO-csúcson és Brüsszelben az Európai Tanács ülésén. A transzatlanti védelmi szövetség látványosan ejtette az ukránokat, a háborúpártiságól szó sem lehet, mióta Trump a legfontosabb tagállam feje. Zelenszkijt a hivatalos eseményre még csak meg sem hívták, ez jól mutatja azt, hogy az Egyesült Államok nem fogja tűrni, hogy belerángassák egy konfliktusba Oroszország ellen. Az Európai Tanács ülésén pedig a magyar kormány tudott sikeresen vétózni az ukrán gyorsított csatlakozás ellenében.

Itt látszik igen világosan a különbség a két politikai erő között: míg a baloldalnak csüggedt, elégedetlen választók kellenek, addig a jobboldal büszke, elégedett magyarokat szeretne idehaza látni. Erről szóltak az elmúlt 15 év döntései, a számos kedvezmény és támogatás, mint a csok, a családi adókedvezmény vagy a rezsicsökkentés. A jobboldali kormányzat ezen kívül számos ügyben igyekezett erősíteni a nemzeti büszkeséget, gondoljunk csak az említett Kapu Tibor-küldetésre.

Ráadásul a válságok korát éljük, a 2015-ös migrációs krízis óta egymást váltják a fenyegetések, mint a járvány, a háború vagy éppen az átalakuló világrend. Magyarország modern történelme során az ilyen időszakoknak mindig vesztese volt, hiszen a Magyar Péterhez hasonló figurák álltak az élén; Károlyi Mihályok és Kádár Jánosok. Most minden lehetőség adott arra, hogy ezt a trendet megtörjük és olyan vezetéssel vágjunk neki a további viharos vizeknek, akik tapasztaltak, van víziójuk és tudják, milyen országot akarnak látni egy évtized múlva. Ezzel szemben a Tisza csak egyetlen dolgot ért, Brüsszel parancsát, aminek kérdés nélkül engedelmeskedik.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.