Sötét fellegek

Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap Isztambulba utazott, hogy Recep Tayyip Erdoğan elnökkel találkozzon, de az indulás előtt még egy kicsit ráijesztett a magyarokra. Hajnali négykor a Facebookra föltett bejegyzése úgy tért a lényegre, hogy elakadt az ember lélegzete tőle.

„Sötét fellegek gyülekeznek Európa egén. Brüsszel háborúra készül Oroszországgal, és a háborúba lépésnek már céldátuma is van: 2030.”

Atyaég! Négy év múlva kitör a harmadik világháború? Mert ne legyünk naivak, egy Európa–Oroszország kontinentális konfliktus egészen biztosan világháborúvá szélesedik. Emlékszem, jó pár évvel ezelőtt Orbán Viktor egy beszédében úgy fogalmazott, 2030 jelentős dátum lesz, ahogy akkor utalt rá, megfordul a történelem kereke, és arra nekünk, magyaroknak föl kell készülni. Most is hű volt önmagához, csak éppen a korábbi, kissé még sejtelmes bejelentése ezúttal ijesztően kézzelfoghatóvá vált.

„A Brüsszel által indított felfegyverkezési program kimondott célja ugyanis, hogy az unió 2030-ra készen álljon a háborúra. Szintén 2030 a gyorsított ukrán uniós tagfelvételi eljárás céldátuma. Az unió alapszerződése pedig kimondja, hogy »a tagállamok valamelyikének területe elleni fegyveres támadás esetén a többi tagállam köteles minden rendelkezésére álló segítséget megadni ennek az államnak«. Egy harcban álló Ukrajna uniós felvétele tehát azonnali háborúba lépést eredményezne.”

Jó, tudom, nem kell azonnal ijedezni, azért még messze van 2030, és különben is, nem eszik olyan forrón a kását, meg hasonlók, amikkel az ember ilyenkor vigasztalja magát, mert a 80 éves relatív béke után (a szomszédban már volt egy, és speciel egy másik szomszédnál most is van háború) nehéz elképzelni, hogy újabb világháborúba menjen Magyarország. Pedig van rá esély. Megvan a casus belli, a gazdasági kényszer Oroszország ásványkincseinek kifosztására, gyorsított ütemben zajlik Nyugaton a haderőfejlesztés, az egypólusú média folyamatosan mossa a nyugati polgárok agyát, készíti fel őket a gonosznak kikiáltott birodalom hősies eltiprására.

„Mindez azt jelenti, hogy a jövő évi lehet az utolsó magyar választás, amikor még valóban dönthetünk a háború és béke kérdésében. Márpedig a bevándorlás esetében már megtanulhattuk, hogy vannak döntések, amelyeket később már nem lehet kijavítani.

Ha 2015-ben nem emeltünk volna kerítést, már itt lennének a migránsok. Ha rosszul döntünk 2026-ban, a következő választáson, 2030-ban már késő lesz korrigálni.”

A miniszterelnök szerint nem babra megy a játék. Hát nem is. Azt nem tudjuk, hogy a Nyugaton helyenként már többségbe került európai muszlimok hogyan viszonyulnának egy új nagy háborúhoz, de azt biztosan tudjuk, hogy e kérdésben már nem az őket befogadó őslakosság érdekeit képviselnék. És ez olyan kockázat, amit két elveszített világháború után ránk mért csapások elszenvedését követően már nem engedhetünk meg magunknak. Nem volna jó, ha Magyarország a Duna–Tisza közére zsugorodna.

Másfelől, egy mind jobban hiszterizálódó nemzetközi erőtérben a kiszámítható lépések, a baráti kapcsolatok fenntartása, a gazdasági együttműködések intézményének megőrzése, az erőteljes kulturális kapcsolatok kiépítése és még egy sereg más feladat az itthoniak életének és biztonságának megvédelmezése mellett hihetetlen jelentőséggel bír az elkövetkezőkben. Ugye, egyetérthetünk abban, hogy mindennek a felelősségét nem szabad egy paranoiás őrültre bízni?