Spórolás ellenzéki módra: kamucég nyer a BKV tenderén

Száz nap türelmi idő mindenkinek jár – ezt mondta Orbán Viktor miniszterelnök még az év elején megtartott nemzetközi sajtótájékoztatóján, amikor az ellenzéki vezetésű önkormányzatok addigi teljesítményének értékelését kérték tőle. A türelmi idő már rég letelt, a budapesti politikai vezetés azonban ugyanazokat az amatőr hibákat követi el most is, mint a megválasztása utáni első száz napban.

Akár el is bagatellizálhatnánk a múlt heti médiazaj miatt amúgy sem sok figyelmet kapott hírt, mely szerint a BKV használt buszok bérlésére vonatkozó közbeszerzési eljárását egy olyan cég nyerte meg, amelynek se buszai, se alkalmazottai nincsenek. Ráadásul gyanús körülmények között, hét nappal azelőtt alapították meg, mielőtt a BKV tenderének ajánlattételi határideje lejárt volna. Csepp a tengerben – gondolhatnánk, itt azonban jóval többről van szó, mint egyszeri, soha többet meg nem ismétlődő jelenségről. Épül az ellenzéki klientúra, de ezúttal az egyik építőkocka nem kerül a helyére. Egyelőre.

Mint ismeretes, a Budapesti Közlekedési Zrt. még április 28-án írt ki közbeszerzési eljárást használt, dízelüzemű (nem hibrid), alacsony padlós, csuklós autóbuszok bérlésére. Önmagában a tény is, hogy alacsonyabb környezetvédelmi osztályú, ergo környezetszennyezőbb autóbuszokat igyekszik bérelni a főváros, érdekes politikai és hitelességi kérdéseket vet fel a zöldpolitika iránt korábban oly fogékony budapesti vezetéssel kapcsolatban. A kiírás szerint hat darab, legfeljebb 12 éves, légkondicionált, Euro IV-es környezetvédelmi besorolásnál nem rosszabb osztályú autóbuszt bérelne 12 hónapra a fővárosi közlekedési vállalat. Az ajánlattétel határideje május 25-e volt, végül három cég adott be pályázatot, köztük a fővárosi CR-Facilities Vagyongazdálkodó Zrt. is. A BKV ennek a cégnek az ajánlatát találta a legkedvezőbb, legkönnyebben finanszírozható, a kritériumoknak leginkább megfelelő pályázatnak, így ezzel a társasággal kötötte meg a bérleti szerződést, melynek összértéke az uniós közbeszerzési értesítőben megjelent hirdetmény alapján nettó 343 millió forint. Véletlen vagy sem, a CR-Facilities esetében felmerül a gyanú, hogy erre a közbeszerzési eljárásra jött létre szándékosan.

Hogy nyerhetett egy ilyen cég 2020-ban közbeszerzést? Nos, a válasz korántsem kellemes Karácsony Gergelyékre nézve. Kiderült ugyanis, hogy már május 25-én tudták a BKV-nál: kockázatos leszerződni a Leisztinger Tamáshoz köthető, off­shore-gyanús vállalkozással. Ők a kockázat kifejezést nem arra értették, hogy Leisztinger nem más, mint Tüttő Kata városüzemeltetésért felelős MSZP-s főpolgármester-helyettes volt élettársa, hanem szakmai kritériumok alapján ítélték meg mindezt.

Egy hozzáértő városvezető május 26-án reggel – vagy ha ő nem, akkor a fél évvel ezelőtt még öt rendelkezésre álló helyettese közül valamelyik – már láthatta volna, hogy ebből a tenderből baj lehet. A vizsgálati anyag szerint a BKV-n belül működő Autóbusz és Trolibusz Üzemeltetési Igazgatóság (ATÜI) már az említett májusi napon, az ajánlattevő CR-Facilities Zrt. felbukkanásakor azonnal átvilágítást kezdeményezett a vállalatbiztonsági csoportnál, mivel a céget mindösszesen egy héttel azelőtt jegyezték be 17 millió forint törzstőkével. A biztonsági vizsgálat szerint a BKV döntéshozóinak tudniuk kellett, hogy a CR-Facilities nem rendelkezik sem telephellyel, sem fiókteleppel, részvényeseiről a cégadatok között nincs információ, a székhelyként megadott címen pedig több mint száz másik cég van bejegyezve. A vállalatbiztonsági csoportnak az is gyanús volt, hogy a CR-Facilities Zrt.-nek nincs saját honlapja, a cégbejegyzésen túl további információ nem található róla.

Ami nem jelentett májusban problémát, az most, amikor a szerződést már megkötötték, bizony kellemetlenné vált. A tendert vissza kellett vonni, ráadásul szerződést kellett bontani a CR-Facilitiesszel (október 30-án ugyanis megkötötték a gyanús körülmények ellenére). Karácsony Gergely idevágó Facebook-bejegyzésében nem győzte hangsúlyozni, hogy ez is a kormány hibája, szerinte ugyanis a legkedvezőbb ajánlatot kellett elfogadni a törvényi előírásoknak megfelelően az ajánlatkérőnek. Épphogy csak azt nem írta le, hogy a közbeszerzési törvény értelmében az is rendben van, hogy egy kvázi fiktív céget hozzon ki győztesnek a pályázatot kiíró, főváros által üzemeltetett vállalat. Tüttő Kata sem tudott érdemben reagálni a helyzetre, de ez az ügy szempontjából irreleváns. Mármint nem az, hogy a városüzemeltetésért felelős helyettes nincs képben, sőt érintett egy rosszul megkötött szerződésben, hanem az, hogy mit kommunikál az ügy kapcsán.

Amit fontos látni, az az, hogy Karácsony Gergely folyamatosan harcol valakivel, mindig a budapesti emberek érdekeinek védelmére hivatkozva. Rendszerint a magyar kabinettel, legyen szó szuperkórházról, tömegközlekedésről, járvány elleni védekezésről, ingyenes parkolásról, a Lánchíd felújításáról, a Liget-projektről vagy bármiről. Sokat hangoztatott ellenzéki kritika, hogy a kormány csak ellenségképet keres magának bel- és külföldön egyaránt. Klasszikus módszer ez: vádold meg az ellenfeledet azzal, amit te csinálsz. Ebben a folyamatos álharc-orientált „városvezetési gyakorlatban” időről időre azonban hiba keletkezik. Ideig-óráig a politikai emlékezet lerövidülése miatt legyinthet egyet vállat vonva az ilyen ügyek hallatán a főpolgármester, hosszú távon azonban jobban megérhetné neki a fikciós harcai helyett vezetni a fővárosi hivatalt, leg­alább úgy, ahogy Demszky, ideális esetben úgy, ahogy Tarlós István tette.

Mindezt ráadásul egy olyan időszakban játssza el a főváros, amikor a veszteségeket minimalizálni, a nyereségeket pedig maximalizálni kellene. Mondhatnánk azt is, hogy az adóemelés 2010 előtti módszereinek visszavezetése helyett azon gondolkodhatnának a megválasztott ellenzéki vezetők, miként kezeljék eredményesen, a fővárosban élőknek is megfelelően a járványhelyzet okozta válságot.

Politikai értelemben persze – nem országos szinten nézve természetesen – lehetnek következményei mindennek. Bár Karácsony és stábja igyekszik távolságot tartani mind kommunikációs, mind szimbolikus értelemben a számukra kellemetlen esetektől, a megmaradt négy főpolgármester-helyettese közül egyikük érintettsége okán kénytelen volt Facebook-önkormányzatiságát erősítve megnyilvánulni a tender ügyében. A legfontosabb kérdés a következő: hogy lesz képes Budapest megbirkózni a járvány negatív hatásaival lokálisan akkor, amikor egy használtbusz-bérlésre vonatkozó közbeszerzési eljárás normális, XXI. századi, hozzáértő lebonyolítása sem megy a város politikai megbízottjának? A kérdésre a választ a fenti bekezdést figyelmesen olvasók már sejthetik: sehogy sem. Vagy jön a kormány, és Lánchíd-felújítástól szuperkórházon át a nagyberuházásokig megvalósít mindent, vagy ha nem, akkor örökkön örökké mondhatja azt a balliberális papagájkommandó, hogy „ez” meg „az” azért nem valósul meg, mert (1) a kormány nem hagyja a fővárost levegőhöz jutni, (2) a kormány fővárost akadályozó magatartása helyett engedhetné a városvezetésnek azt, hogy tegye a dolgát. 2024-ig ez a rigorózus politikai testtartás lesz az, ami akár ügyek, akár a napi gyakorlat mentén újra és újra önmagát ismétli majd.

Összefoglalva, egy dolgot biztosan elmondhatunk: a több mint egy éve hivatalban lévő városvezetés politikai teljesítménye eddig sem volt figyelemre méltóan jó, a koronavírus okozta válság pedig tovább mélyítheti a főváros elmúlt években már megoldódni látszódó problémáit. Sokan parodizálták a jobboldali politikusok Karácsony Gergely alkalmatlanságát gyakran hangoztató mondatait győzelme után, most azonban már nem hiszem, hogy kétségbe vonnák azok jogosságát.

A szerző az Alapjogokért Központ vezető elemzője.