Svédcsavar

Ulf Kristersson svéd miniszterelnök akkor hajlandó Budapestre jönni, ha előbb a magyar parlament megszavazza Svédország NATO-csatlakozását. A magyar parlamenti képviselők pedig azt mondják, ha a svéd akar valamit, jöjjön előbb ide, mondja el Orbán Viktor miniszterelnöknek, hogy mit akar, és ha minden „OK” – ezt most svédül írtam –, akkor megszavazzák. A svédnek azonban nagy arca van, nehogy már érdekelje őt, mit gondolnak a magyarok. Majd izomból lenyom minket az unió, mint Ukrajna ötvenmilliós támogatásakor, gondolja gőgösen.

Ha már itt tartunk. Tudjuk, hogy a józan ész manapság nem sokat ér, de azért mégis, nem árt néhány alapvető tényt elismételni. A legfontosabb: Oroszország nem fenyegeti az Európai Uniót, esze ágában sincs az európai országokat megtámadni. Csupán azt akarja, hogy az a pimasz nyomulás, amivel Amerika és csatlósai a határaira kívánják a maguk rakétáit telepíteni, illetve telerakni ügynökökkel a peremvidéket, hogy fellázítsák a birodalom népeit, szóval ez ne jöhessen létre. Amúgy pedig eddig a túlnyomóan oroszlakta területet foglalták el, ami korábban orosz érdekszféra volt, ha éppen nem Oroszország maga.

Tény továbbá, hogy Ukrajna jelen állapotában már államnak sem tekinthető, semmilyen formában nem felel meg a modern demokráciák kívánalmainak, még egy eltorzult demokráciát sem lehetne ráfogni. Létformája a korrupció, így a térséget viszonylag jól ismerő elemzők valószínűleg centre pontosan meg tudják mondani, hogy a most megszavazott 50 millió euróból mennyi lopódik el, hogy finoman szóljunk. Tény továbbá, hogy az Európai Unió nagyobb országainak azon vezetői, akik most az egyesített erőfölénnyel kényszerítették rá Magyarországot arra, hogy megszavazza ezt az 50 milliós korrupt üzletet, tökéletesen tisztában vannak vele, hogy ez a pénz rossz kezekbe kerül.

Tény továbbá a brüsszeliták elképesztően magabiztos arroganciája, amit egy a balliberális médiában elhangzott értékelés világít meg fényesen, ami szerint úgymond „Orbán Viktor rendszeresen kihasználja az unión belüli lehetőségeit arra, hogy engedményeket csikarjon ki Brüsszeltől, beleértve a Magyarországtól visszatartott pénzek befagyasztásának feloldását”. Ez a Magyarországtól visszatartott pénzek befagyasztásának feloldása mint kicsikart engedmény, ez azért kiveri az embernél a biztosítékot.

Itt van Ukrajna, ahol szinte semmi sem működik rendesen, ahonnan – köpve az Európai Unió alapvető céljaira, a szövetkezett országok gazdaságának védelmére – dömpingáron hozzák be az olcsón előállított terményeket, és ezen még akkor sem változtatnak, ha az EU országútjait lassan az egész földrészen elállják a kétségbeesett gazdálkodók. Ez mind nem gond, Ukrajnába mehet a rengeteg pénz, velük szemben nincsenek jogállamisági fenntartások.

Másfelől itt van Magyarország, ahol a négyévenként megtartott legitim és jogszerű országgyűlési választásokon a patrióta jobboldal magabiztos győzelmet arat. Jogállam van, létbiztonság van, szólásszabadság van, sőt minden sunyi NGO azt hazudozhat amerikai pénzből, amit akar, ám vannak határok, amiket nem engedünk átlépni: a gyerekekhez nem férkőzhetnek gyanús térítők, idegenek kérés nélkül nem jöhetnek tömegesen, ragaszkodunk keresztény gyökereinkhez és jobban szeretjük a békét, mint a háborút.

Van azonban egy ősi bölcsesség: aki időt nyer, életet nyer. Európa már ébredezik, és a nyáron választások lesznek. Az idő nekünk dolgozik.