Nemrég a kormány Az állampolgárság formái és a szabad utazáshoz való jog Európában címmel konferenciát rendezett „nemzetközi szakértők” bevonásával arról, adható-e az elszakított országrészek magyarjainak valamiféle felhígított, másodrendű állampolgárság. A különös tanácskozásra természetesen eszükbe sem jutott meghívni a letépett nemzetrészek képviselőit. A meg nem nevezett szakértők végül oda jutottak, hogy nem lehet ilyesfajta állampolgárság-pótlékot adni. Így aztán Avarkeszi Dezső szocialista kormánymegbízott kipenderült a porondra, széttárta karját, és közölte, hogy sajnos nincs erre mód, merthogy az Európai Unió szabályozása nem teszi lehetővé.

Na már most ezzel az indoklással két probléma van.

Az egyik az, hogy egész egyszerűen nem igaz. Semmiféle európai uniós jogszabály nem tiltja, hogy egy állam polgáraivá tegye a területén kívül élő véreit. A másik probléma az, hogy ha igaz is volna a szocialisták állítása, akkor sem lenne elfogadható, hogy széttárják a karjukat. A magyar kormány dolga ugyanis nem az, hogy az Európai Unió érdekeit képviselje a magyar érdekek rovására, hanem az, hogy a magyar érdekekért küzdjön, és ha valami EU-s szabályozásba ütközik, akkor mindent tegyen meg annak megváltoztatására. Avarkeszi gesztusa tökéletes kifejeződése volt a baloldal nemzeti érzéketlenségének és szervilizmusának.

Hogy a baloldal egyáltalán nem érti, miről is van szó, azt az is bizonyítja, hogy folyamatosan könnyített honosításról, magyar útlevélről és a „kétféle állampolgárság” lehetetlenségéről beszélnek. És azt mondják, nem tudják megadni a kettős állampolgárságot.

Már a szóhasználatuk tükrözi, hogy egyszerűen nem jut el a tudatukig, mi is az egész ügy lényege. Nem kettős állampolgárságról van ugyanis szó, hiszen ilyenje lehet egy tamilnak, egy szingaléznak, egy hottentottának. Egyes SZDSZ-es és MSZP-s politikusoknak is van.

Az ügy, amiért a Magyarok Világszövetsége hosszú évek óta küzd a hazai pártokrácia ellenében is, nem más, mint az elszakított magyarok magyar állampolgárságának visszaadása. Ami jár nekik. És nem honosítani kell őket, ami egyébként tökéletesen szemben áll a baloldal korábbi gyűlölködő uszításával, miszerint az állampolgárság visszaadása esetén majd milliónyi koldus özönli el a csonkaországot. Épp az a lényeg, hogy elszakított testvéreink úgy kapják vissza az őket megillető magyar állampolgárságot, hogy ne kelljen elhagyni szülőföldjüket. Az autonómia szükséges, de nem elégséges intézmény, szükséges a magyar állampolgárság kiterjesztése is minden magyarra.

Ez össznemzeti érdek. A mindenkori magyar kormány ugyanis csakis nemzeti érdekű politikát folytathat. Elviekben, persze, hiszen tudjuk, hogy 1945 óta eddig csak az Orbán-kormány idején történtek tétova lépések egy ilyen politika irányába. A jelenleg regnáló rezsim pedig a legnyíltabban árulja el nap mint nap a magyarságot.

Egy nemzeti érdekű politika célkitűzése az kell legyen, hogy a magyar élettérben magyar egyeduralom jöjjön létre, s a magyarság visszaszerezze történelmi vezető szerepét a Kárpát-medencében. Másképp szólva, Trianon revíziójára kell törekednie a magyar politikának. Ezt pedig, miután érdeke a Trianon óta magyarfóbiában szenvedő és ettől görcsössé vált társnemzeteknek is, a velük való párbeszéd útján lehet megvalósítani. Ehhez a magyar nemzet egységes politikai artikulációjára van szükség. Ezt célozza a nemzeti újraegyesítés, ami viszont elképzelhetetlen az egységes közjogi alap nélkül. Ki kell nyilvánítani tehát, hogy minden magyar a magyar államhoz tartozik, amellett hogy kényszerből a megszálló államoknak is polgára. Ennek fontos hozadéka a disszimilációs hatás. Számos első vagy második generációs asszimiláns visszatérne a magyarság kötelékébe, nőne a gyermekáldás és a magyar kulturális intézmények száma, ami a jövő záloga. Példa erre a román uralom alatt élő Krassó-Szörény megyei horvátok esete, akik már alig léteztek, amikor 1993-ban megkapták a horvát állampolgárságot. Mára számuk megnőtt, virágzó horvát kultúra épült ki. És nem telepedtek át a gazdaságilag sokkal erősebb Horvátországba.

Ezért kell tehát visszaadni a magyar állampolgárságot elszakított véreinknek. De van más indok is. Gazdasági szempontból is jelentős erősödést jelent testvéreink státusának helyreállítása, ugyanis bizonyos jogok és szociális juttatások lakhelyhez és illetékfizetéshez kötöttek, vagyis nem járnak automatikusan. Ellenben a munkát vállalók többet fizetnek be a társadalombiztosításba, mint amennyit kivesznek. Ha azt az abszurd esetet vesszük például, amire a baloldali rezsim a népszavazás előtti uszító kampányában hivatkozott, miszerint nyolcszázezer magyarigazolvány-tulajdonos özönli el a csonkaországot, akkor ez az egyéb járulékos haszonnal (a kifejtett munkának a nemzeti összterméket növelő hatása, jövedelem- és fogyasztási adók, lakásvásárlási illeték, megspórolt oktatási költség a szakképzett munkaerő esetén stb.) évente mintegy 183 milliárd forint pluszbevételt jelentene a magyar költségvetésnek. Amikor a hatalom kategorikusan megtagadja testvéreinktől azt, ami jár nekik, akkor ennyi pénztől fosztanak meg minket. Ezt sem árt tudni. De ezen túl az elszakított országrészeket megszálló államok nyelvét, jogszabályait és lélektanát jól ismerő magyar állampolgárságú magyarok jelentős előnyt jelentenek a befektetések számára. Ebből a szempontból is elsőrendűen fontos nemzeti érdek tehát a magyar állampolgárság visszaadása.

Az sem igaz, hogy ez bármilyen kockázatot jelentene az Európai Unió számára. Ugyan mi kockázata van annak, ha egy erdélyi fafaragó lenyűgöző kaput farag az EU területén? Mi kockázata van annak, ha egy jól képzett délvidéki orvos gyógyít Budapesten, nem pedig egy magyarul alig beszélő indiai? Spanyolország kiterjesztette állampolgárságát a spanyol nyelvű dél-amerikai országokra, ahonnan a jelentős szegénység ellenére nem özönlöttek tömegesen az emberek Európába, pedig minden további nélkül megtehették volna. De Spanyolországon kívül is számos EU-tagállamban bevett gyakorlat az állampolgárság kiterjesztése. Az állampolgárság megadása ugyanis kizárólag az egyes tagállamok akaratának függvénye, a nemzeti önvédelem elfogadott módja. Az észt állampolgársági törvény európai fogadtatása is ezt bizonyítja. Észtországban olyan törvényt fogadtak el, ami az ott élő körülbelül 40 százaléknyi orosz észt állampolgárrá válását szinte kizárja. Az Európai Unió ezt elfogadta, Észtország minden probléma nélkül tagállama lett a közösségnek. S ha Csehország és Szlovákia tagja lehet az Európai Uniónak a máig élő és ható Benes-dekrétumokkal együtt, akkor semmiféle Brüsszelre mutogatás nem fogadható el a baloldali rezsimtől. Mert minden példa azt bizonyítja, hogy ha egy kormányban megvan az akarat, akkor igenis tudja érvényesíteni a nemzeti érdekeket még ebben az eurokolhozban is.

Az állampolgárság visszaadása helyett azonban a hatalom különböző pótcselekvésekkel akarja kiszúrni a magyarok szemét. Bedobták például a közbeszédbe azt az abszurd ötletet, hogy majd útlevelet adnak elszakított véreinknek. Nos, ha valami, hát ez jogi lehetetlenség. Egy állam ugyanis kizárólag a saját polgárainak adhat útlevelet. Tehát az állampolgárság megadása nélkül erre nincs mód. A nemzeti vízum ötlete pedig ellentmond annak a baloldali érvelésnek, amit a népszavazást megelőző uszító kampányban hangoztattak, s amely szerint az Európai Unió tiltja a diszkriminációt. Az ilyesfajta bedobott gumicsontok kizárólag azt a célt szolgálják, hogy eltereljék a figyelmet a december ötödikét megelőző gyalázatos haza- és nemzetárulásról. Legújabban szerencsétlen Hiller István lenullázott szocialista pártelnök felvetette, hogy Gyurcsány Ferenc kapitalistát is a hóna alá csapva elmenne Erdélybe. Nos, ezúton tájékoztatjuk őket, hogy arrafelé a közhangulat nem kedvez nekik. Az elárultak, a megmocskoltak nem felejtenek, amint azt Eörsi Mátyás kolozsvári vesszőfutása is bizonyítja.

Előrukkolt a hatalom a Szülőföld Programmal is. Ezzel az a baj, hogy ismét csak ki akarják szúrni elszakított testvéreink szemét a hangzatos szlogenekkel, bármiféle előrelépés nélkül. Ami ebben a programban értelmes és jó, az nem újdonság, hanem a már meglévő és a rezsim által még eltaposni nem mert különböző támogatási formák egyfajta átcsoportosítása. Arra viszont kiválóan alkalmas, hogy új és újabb pénzosztó posztokat hozzanak létre, tovább építgetve a költséges szocialista-SZDSZ-es klientúrát a csonkaországban és az elszakított országrészekben egyaránt. A program nagyjából ki is merül a különböző pénzosztogatásban, ami újfent igazolja, hogy az MSZP és az SZDSZ szemében minden kizárólag pénzkérdés, és úgy vélik, forintosítani lehet múltat és jövőt, kultúrát és érzést. Ez a hozzáállás gyakorlatilag megalázása és meggyalázása magyarságnak és emberségnek. És természetesen nem váltja ki a magyar állampolgárság visszaadását. Amire a nemzetellenes baloldali rezsim semmilyen módon nem hajlandó, mivel rettegnek az elszakított magyarok szavazataitól. A szavazati jog ugyan csak a csonkaország területén élőket illeti meg, de kisebb-nagyobb erőfeszítésekkel meg tudja oldani a dolgot, aki mindenáron voksolni akar. Az ettől való rettegés azt mutatja, a rezsim urai pontosan tudják, hogy magyarellenes minden tettük. Odáig azonban már nem jutnak el, hogy esetleg megpróbáljanak tisztességesen, magyarként viselkedni. Még mindig az Internacionálét vonyítják a kongresszusaikon, nem a Himnuszt éneklik. Még mindig szívélyesen gazsulálnak a trianoni megszálló hatalmak magyarellenes uraival, ahelyett, hogy nap mint nap ütnék az asztalt Brüsszelben az újabb és újabb magyarellenes támadások miatt.

Márpedig az elszakított magyarok magyar állampolgárságát vissza kell adni. Ez alapvető nemzetstratégiai érdek. Sólyom László köztársasági elnök beiktatásakor azt mondta, ennek nincs jogi akadálya. Ez magyar államférfihoz méltó belépő volt az új elnöktől. Orbán Viktor tusnádfürdői beszéde után, úgy tűnik, a kocka a Fidesznél is el van vetve. Ez jó hír, mert korábban a polgári oldal is ellenezte az állampolgárság visszaadását, vagy a parlamenti kétharmadra hivatkozva széttárták a kezüket, mondván, ők szeretnék, de nincs rá mód. Igaz ugyan, hogy a román állam egyetlen belügyminisztériumi rendelettel megadta a román állampolgárságot a moldáviai románoknak… Sajnálatos, hogy a Fidesz egyes prominensei még mindig ellentmondásosan nyilatkoznak ebben az ügyben. Remélhetőleg Orbán tusnádfürdői mondatai után az ilyen hangok végleg elnémulnak a pártban. A Fidesz vezetőinek tisztában kell lenniük azzal, hogy ha kormányra kerülnek, vissza kell adják az elszakított magyarok magyar állampolgárságát. Mert ez nemzeti érdek.