Szegény a főváros
Helyreigazítás a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt.-vel kapcsolatos valótlan állítások miatt
A „Szegény a főváros” című cikkünkben valótlanul állítottuk, hogy példátlan módon elmaradt a Főkert, a Főtáv és az FKF munkatársainak „pulykapénze”, vagyis a dolgozók karácsonyi jutalma.
A valóság ezzel szemben az, hogy ezen munkavállalók részére az év végi jutalom, azaz a „pulykapénz” nem maradt el, annak kiutalása már 2023. december 15-én megtörtént az érdekképviseletekkel kötött 2023. évi Bérmegállapodásnak megfelelően.
Valótlanul állítottuk továbbá, hogy még három-négy nappal az ünnep előtt is folyt a találgatás: az utolsó pillanatokban mégis érkezhet a számlákra valami, főleg hogy semmilyen illetékes semmilyen célzást nem tett arra, hogy idén valami okból elmaradna a juttatás – igaz, azt sem mondták, hogy lesz.
A valóság ezzel szemben az, hogy a Budapesti Közművek Nonprofit Zrt. már a 2023. december 15-i kiutalást megelőzően tájékoztatta dolgozóit a várható kifizetésről.
Idén példátlan módon elmaradt a főváros alkalmazásában dolgozók „pulykapénze”, vagyis a karácsonyi jutalom. Mármint nemcsak a Városházán dolgozók esetében, hanem mindazoknál, akik valamely fővárosi fenntartású vállalat alkalmazottai: a Főkerttől a Főtávon és az FKF-en át a gyógyfürdők munkatársain keresztül akár a hajléktalanellátásig vagy a BKV-sofőrökig, meglehetősen széles a kárvallottak köre. A karácsonyi pénz elmaradása annyira elképzelhetetlen volt, hogy a munkahelyeken még három-négy nappal az ünnep előtt is folyt a találgatás: az utolsó pillanatokban mégis érkezhet a számlákra valami, főleg hogy semmilyen illetékes semmilyen célzást nem tett arra, hogy idén valami okból elmaradna a juttatás – igaz, azt sem mondták, hogy lesz. Vagyis a dolgozókat emberi kommunikáció tekintetében is semmibe vették.
Aki figyelte a híradókat, a szenteste előtti napokban azért már sejthette, hogy illúzió a további remény. December 22-én inkasszózta ugyanis a Magyar Államkincstár a főváros számlájáról a szolidaritási hozzájárulás utolsó, 4,8 milliárd forintos részletét. E szegényebb települések felzárkóztatását szolgáló hozzájárulást a fővároson kívül még mintegy 800 település fizeti, a Budapestre eső tavalyi 58 milliárdos kötelezettség körülbelül a negyede az adónem összes települést érintő teljes előirányzatának, vagyis nagyjából arányos terhelésnek tekinthető. Karácsony Gergelyék mégis politikai támadásként panaszolják ezen adófizetési kötelezettségüket, és már nyáron bírósághoz fordultak a hozzájárulás elmúlt években történt általános emelése miatt. Jellemző, hogy több száz érintett településből a fővároson kívül csak a szintén liberális vezetésű Budaörs indított pert a szolidaritási hozzájárulás ellen.
Karácsonyék dupla csavarral próbáltak kibújni az adófizetési kötelezettség alól. Egyrészt a per zárásáig jogvédelmet kértek a fővárosi önkormányzat számláira. Másrészt, ahogy a főpolgármester ősz elején hetykén ki is mondta, gondoskodtak arról, hogy az érintett számlákon ne legyen pénz, vagyis ha mégis életbe lépne az inkasszó, az állam akkor se tudjon onnan pénzt leemelni. Ennek jegyében egyetlen hónap alatt el is tüntettek a főváros számlájáról a szeptember végén még ott levő 113 milliárd forintból 109 milliárdot.
A gyakran megfigyelt liberális reflex, vagyis hogy a kötelezettségek teljesítését okoskodással, féllegális kiskapuk keresésével próbálják kiváltani, ezúttal kudarcot vallott. Bár a per még most is tart, a számlát érintő jogvédelmet novemberben másodfokon érvénytelennek mondta ki a Kúria. A főváros számláján pedig hiába nem maradt elegendő pénz, Karácsonyék figyelme nem terjedt ki a hozzá tartozó folyószámla-hitelkeretre, így annak terhelésével mégis sort keríthetett az Államkincstár a novemberi 5,6 és a decemberi 4,8 milliárd forintos inkasszó végrehajtására. A főváros tehát nemhogy fizetett, de még kamatot is kénytelen költeni a szolidaritási hozzájárulással történt variálás következtében.
A hasonló ügyeskedések, jogászkodások, kiskapuk használata nem ritka a balliberális oldalon. Emlékezetes, hogy a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány alatt az állami gazdaságpolitika szintjére lépett a „kreatív könyvelés”. A fegyelmezetlen és dilettáns gazdálkodás, illetve a nyugati cégvilágnak túlzottan kedvező adókörnyezet miatt Magyarország képtelen volt teljesíteni az államháztartási hiányra vonatkozó uniós előírásokat, lényegi változtatások helyett azonban elkezdték „kimagyarázni” a folyamatokat. Draskovics Tibor pénzügyminiszter például tucatnyi tárgyalást folytatott Brüsszelben, hogy a hiányba ne számítsák bele a magánnyugdíjpénztárak létrehozása miatt kieső bevételeket, és sikerült is elérnie, hogy a tényleges hiány helyett hazánk esetében csak egyfajta elméleti hiányt vegyenek figyelembe az elszámolásoknál. Ezen felbuzdulva, 2005-től számos területre kiterjesztették az úgynevezett PPP-beruházásokat is, amely magántőkéből úgy valósít meg állami beruházásokat, hogy 20-30 éves fizetési kötelezettséget vállal magára az állam. Néhány évvel később Brüsszel is kimondta, hogy ezek valójában rejtett államadósságot gerjesztenek. E trükközések következtében Magyarország államadóssága 2002 és 2010 között másfélszeresére nőtt, miközben számos fontos állami vagyontárgy külföldi kézbe került, és végül az országot csak egy IMF-segély mentette meg a csődtől. Draskovics Tibor most a fővárosi cégvilág részét képező BKK igazgatósági elnöke, ahol a nyáron Karácsony Gergely 5-10 millió forintos vezetői jutalmakat engedélyezett.
A karácsonyi pénzzel hoppon maradó hétköznapi dolgozók most ugyanakkor arra panaszkodnak, ilyesmire soha nem volt példa, még a szocializmus rendszerváltás előtti válságéveiben, sőt a kilencvenes évek gazdasági összeomlásának korszakában sem. Legalább étkezési utalvány akkor is jutott a karácsonyi csomagba. De immár jobban izgatja őket a januárban szokásos fizetésrendezés, ami a tavalyi 18 százalékos infláció mellett égetően sürgős volna, és amiről szintén semmi hír nincs a fővárosban.
