Hirdetés

A gyanútlan hazai olvasót egyre gyakrabban vágja mellbe a fenti szörnyű mondat. Legtöbbször magukat liberálisnak mondó értelmiségiek foglalják össze így a véleményüket az aktuális közállapotokról. Ám egy percig se gondoljuk, hogy sajátos magyar jelenségről van szó. Az egész nyugati világban terjed, és mint annyi hasonló esetben, itt is az Egyesült Államok jár elöl.

A napokban a Gallup elemzést közölt arról, hogy az elmúlt 25 évben hogyan változott az amerikaiak viszonya a hazájukhoz. Kiderült, hogy miközben a republikánusok 90-92 százaléka folyamatosan büszke volt arra, hogy az USA polgára, a demokratáknál ez az arány a 2001-es 87-ről mára 36 százalékra csökkent. A csökkenés már a republikánus ifjabb Bush idején megkezdődött, a demokrata Obama második ciklusában folytatódott, Trump első és második ciklusában, a Biden-kormány átmeneti mérsékelt emelkedése után pedig zuhanásba ment át.

A magyarázat egyértelmű: a normákat megtartani próbáló állammal való szembefordulás. Kínosan ismerősek Katherine Reynolds Lewis publicista sorai: „Három barátom már Európába költözött vagy éppen most készül költözni családjával a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ+) személyeket és a reproduktív jogokat érintő közelmúltbeli korlátozások miatt. Ezt a szabadságot Amerikán kívül keresik.” Kwame Anthony Appiah, a New York-i Egyetem filozófiaprofesszora még tovább megy: „Amikor az országom nemes dolgokat tesz, büszkeséget érzek, és amikor az országom becstelen dolgokat tesz, szégyellem magam.” Hogy mi a becstelen? A norma betartatása.

Az Egyesült Államok sikerének egyik legfőbb forrása az a hatalmas kohéziós erő, amely egységes néppé kovácsolta a világ minden sarkából érkező bevándorlókat. Ez az erő rohamosan gyengül. És nem csak ott. A nyugati világ elveszíteni készül azt a tudást, amely felemelte és a történelem legsikeresebb civilizációjává tette: a nemzeti összetartozást. Vajon Magyarországnak sikerül-e szembefordulnia ezzel a folyamattal?

Kapcsolódó cikkünk