Szégyenkezés

Alföldi Róbert szégyenkezik. Ezt olvasom az oldalán. Restelli magát, mert ez az ország ilyen, és a magyarok ilyenek. Hát, a szokásos libsi, eltartott kisujjú kényeskedés. És annyi esze nincs egy ilyennek, hogy amikor azt mondja, szégyelli az országot meg a magyarokat, akkor gyakorlatilag maga jelenti ki, hogy nem magyar. És aztán pislogva tárja szét a karját, hogy miért nem tartják magyarnak, ő nem is érti.

Na, de azért nézzük meg, most épp miért kínos a művész úrnak a magyar ember, és miért szégyelli a magyarságát.

Van az a történet a menekülő afgánokról, akik felcsimpaszkodtak egy repülőgépre. Videóra is vették, amint gubbasztanak a gép szárnyán, mint amikor ’62-ben az ember tujázott a Rákóczi úton. És hogy ő – mármint Alföldi – nézi, és szégyenkezik. Hogy miért?

„Mindenféle híreszteléssel ellentétben, ezek a repülőgép után rohanó emberek, ezek a csecsemőiket kerítésen át menekítő anyák a MIGRÁNSOK! Velük ijesztgetnek bennünket évek óta. […] Akik közül persze a mi országunk – siettünk gyorsan leszögezni – senkit nem fogad be. Mert miért is tenné. Hiszen ezek csak megjátsszák a félelmet, a rettegést, az életveszélyt. És ezt gyorsan töltsd is ki a nemzeti konzultáció kérdőívén, mert az most különösen fontos. Ahogy ma mondta valami kormánycsinovnyik valahol. Nagyon szégyellem magamat.”

Jó, hogy szól. Gyorsan kitöltöm. Megjegyzem, ritka nagy baromnak kell lenni ahhoz, hogy az ember felszálljon egy repülőre kívülről, és elhiggye, hogy ott kapaszkodva eljut Amerikába, miközben oxigén nincs, a gép meg száguld a fellegekben mínusz 50 Celsiusban. Kell az ilyen ide, fizikushiány van. És miért akar ide Alföldi afgánokat, akiknek nem tetszene Alföldi élete és művészete?

Azt írja: „Nagyon szégyellem magamat. Nagyon. Leég a pofámról a bőr.” Én is. Hogy az ilyen alakok megélhetnek a körünkben, munkát vállalhatnak, és uszíthatnak az ország érdekei ellen.