Személy és jelenség

Első hallásra meglepőnek tűnik, mégis igaz: Magyar Péter mint személy és Magyar Péter mint jelenség jelenség két különböző dolog. Az utóbbi olyasmi, amit feltétlenül komolyan kell venni, hiszen általa egyértelművé vált, hogy legalább kétmillió, talán még több magyar választó keres bármely olyan választási lehetőséget, ami nem a Fidesz (sem pedig a KDNP). Ők már egy ideje nem másik politikai kínálatot igényelnek, csupán elutasítani akarják azt, ami van. Ebben a sokaságban, amelyben belvárosi liberális entellektüelek, egykori kisgazdák és jobbikosok, dékás szochazás veteránok, kiöregedett szocialisták, füvező kutyapártiak, vegán zöldek, szélbalos antifák, genderhitűek és mindenféle más világnézetűek gyülekeznek, az egyetlen közös többszörös a Fidesz tagadása. A polgári koalíciónak érdemi választ kell találnia arra, hogy miért nőtt ilyen nagyra ez a sokaság, különösen, hogy a Fidesz korábbi hárommilliós szavazótáborából immár több százezer akad, akiben kétségek támadtak arról, hogy továbbra is kitartson-e az eddigi döntése mellett.

Magyar Péter a maga személyében viszont politikai szempontból érdektelen, súlytalan ember, politikai epizodista. A színre jutása is csupán egyfajta közéleti baleset volt, a személyisége pedig alkalmatlan arra, hogy a véletlen adta lehetőséggel élni tudjon. Nárcizmusával, agresszivitásával, együttműködésre való képtelenségével valószínűleg maga fogja szétverni azt a pártot, amelyet a körülmények számára kedvező együttállása fölépített a számára. A jobboldali tábor azonban hibát követ el, ha megelégszik Magyar Péter, a politikus várható kudarcával, és elmulasztja azt a munkát, hogy sikeres választ találjon a Magyar Péter jelenségre.