„Langer teológiai-lélekelemző műve, »A Kabbala erotikája« Prágában került kiadásra, német nyelven. Tézise szerint a zsidó vallás hajtóereje a férfiszerelem. A könyv csaknem feledésbe merült, héberre soha nem fordították le. A Langer halála utáni német kiadás a cenzúra és a csonkítás jeleit mutatja, a férfiszerelemmel foglalkozó részek javát kihagyták, köztük a fent idézett sorokat. […] Langer szerint a zsidó története arról »a nem tudatos küzdelemről szól, melyben kétféle erotikus irányzat csap össze«: a férfiszerelem, melyet a »szeresd felebarátodat, mint tenmagad« és a heteroszexualitás, melyet a »szaporodjatok és sokasodjatok « parancsolat fémjelez. »A Tóra lényegét a párkapcsolati szerelem képezi, akár a két különböző nem között, akár két férfi között jön létre. A kabbalisztikus jeszod maga a genitália, mely az isteni gazdagságot az égből lehozza a földre. Érosz a Tóra rejtett és elsődleges kifejezése…«” (Pszichoanalízis és zsidóság, Uri Asaf: A Kabbala erotikája, Szombat, 2009. január)

* * *

„Biztos vagyok benne, hogy a baloldal addig globálisan nem győzhet, amíg a mi férfi- és nőideálunk, a családképünk ugyanolyan, mint a konzervatívoké, a jobboldaliaké vagy akár a fasisztáké. […] A mi hazánkban még mindig masírozó nácik szelleme lebeg a mezők fölött, és újnyilas suhancok bakancsai dübörögnek a falvainkban, terrorral fenyegetve mindenkit, aki más, maholnap már lincselnek is, mint a Ku-Klux-Klan, a törvény védelme mögött, miközben a világ ott tart, hogy az USA elnöke afroamerikai… […] Ahol a társadalomnak közel a fele konzervatív, feudális, retrográd nézeteket vall, az Isten, haza, család szentháromságára hivatkozik (és nem akar tudni az egyenlőség, testvériség, szabadság hármas értékrendjéről), akinek Isten arra való, hogy saját hitványságát fedezze, a haza, hogy másokat kirekeszthessen, a család, hogy otthon szabadon zsarnokoskodhasson –, ott a sikeres nők fájó kivételek. […] Az igaz magyar ember (hazánkban jelenleg a többség) úgy tartja, hogy »pénz olvasva, asszony verve jó«, az asszony leggyakoribb meghatározója az »asszonyi állat«, aki akkor beszél, ha kérdezik, és a konyhában a helye. És senki se dőljön be a közvélemény-kutatásnak, mert a magyar ember mást mond a kérdezőbiztosnak, és mást a havernak a kocsmában.” (Kertész Ákos: Nők évezrede, avagy a megújulásra szoruló asszonyimágó, Népszava, 2009. január 3.)

* * *

„Aki a gyógykezelésből késik, aki nem tud megjelenni a munkahelyén – közöttük a kórházakban –, aki nem tud iskolába járni, akik nem kapnak időben szállított árut, nem tudják támogatni esetleg súlyos állapotban lévő szeretteiket, mind Gaskóék áldozatai. Ez a »mindenáron, alku nélküli sztrájk« már régen nem az, aminek hirdetik. Beilleszkedik a jobboldal által folytatott, mindennapos, durva és ide-oda forduló politika, és a mindennapossá váló utcai zavarkeltés, zavargás, Molotov-koktéldobálás, irredenta és fajgyűlölő szimbólumfitogtatás és kialakulóban lévő cigányprogram-keltés mezőjébe. Ez a brutális és eltökélt erőszakforma nem érdekérvényesítés, hanem terrorisztikus jelenség, megnyilvánulás, és az illetékesek ennek kell hogy tekintsék. […] Nem tudom, kapott-e elsőbbségi jelzésjogot a sztrájkvezér, de azon kívül, hogy miatta zsúfoltabb a közlekedés, gondolom, ő is furakodó, buszsáv-használó módon utazgat fontosnak tartott szónoklatai színhelyére. Persze – lehet, hogy ez csak a szubjektív érzetem – az őrjöngő autók elsősorban a fekete színűek, a híres márkák, mint feltehetően az övé is.” (Deák Péter: Megy a gőzös? Népszava, 2009. január 3.)

* * *

„Orosz József: Csinálták a pártokat? Grósz Károly: Nem csináltuk, segítettük. […] Természetes, hogy volt forgatókönyv. Ezt mindenki tudta, már akkor is. Kérdéses volt még akkor, hogy a két rendszer világméretű harcában melyik rendszer fog győzni. Ez a híres Brzezinsky-féle koncepció, aminek megvolt a technikai végrehajtási utasítása, menetrendje. Emlékszem, Krjucskov, aki a KGB elnöke volt, erről elég sok mindent elég részletesen elmondott. […] este 11 körül találkoztunk, és elmondta az egész menetrendet. (KGB-forgatókönyv, szükségállapot, fehérterror? Az interjú 1994 őszén készült. Forrás: Tizenhat óra, 1996. január 20.)

* * *

„…a baloldali blokk kormányhatalma kizárólag olyan markáns jobbközép politikával számolható fel, amely az SZDSZ bázisára gyakorolt vonzerővel vagy szakadásra készteti a pártot, vagy olyan kényszerhelyzetbe hozza, amelyben egyszerűen lehetetlenné válik számára a szocialista és elkerülhetetlenné a jobbközép koalíció. E kézenfekvő felismerésnek van egy másik, szociológiai olvasata is: az SZDSZ képviselte társadalmi csoportok, »szubkultúrák« nélkül – és ellenére – a mai Magyarországon kapitalizmust, piacgazdaságot »csinálni« nem lehet, nem szabad, de nem is érdemes. Aki ilyesmit gondol, az nem nagyon ismeri Magyarországot, és feltehetőleg nem is akar igazán kapitalizmust. A kérdés csak az együttműködés (együttélés) mikéntje lehet; két megoldást – egyet Antalltól, egyet Horntól – láthattunk már. Az új jobbközépnek is kell dolgoznia a magáét.” (Zimányi Zoltán: Mit kíván a három nemzet? Magyar Nemzet 1996. március)

Tóth Gy. László