„Ami pedig Gyurcsány Ferencet illeti, Illyés Gyula példája jut eszembe. Az értelmiség nagy része akkor is az ő tanácsát, véleményét kérte, amikor hátralépett a közélet napi viaskodásaitól. Tekintélye mit sem változott ettől. Gyurcsány Ferenc egy hét alatt megtanulta: nem kell és nem is lehet mindig nyerni. Negyvennyolc éves. Hosszú még az élet.” (Gréczy Zsolt: Miért? II. Népszava, 2009. március 30.)

* * *

„Ez hát a történelmi pillanat, amikor annak ellenére vagy éppen azért, mert a Népi Demokratikus Platform és a Baloldali Tömörülés alapítója voltam, nem maradhatok tovább az MSZP-ben. […] Természetesen régi barátaimmal, akik a pártban szép számmal találhatók, kapcsolataimat továbbra is ápolom, hisz a magyar antifasiszta és rendszerkritikai baloldalnak nincs még egységes, közös szervezete. Remélem, nincs messze az idő, amikor egy ilyen társulás mindazoknak társadalmi szervezete lesz, akik nem hagyják hipnotizálni magukat az „emberarcú kapitalizmus” megvalósíthatóságának reakciós utópiájától.” (Krausz Tamás: Good bye MSZP! Népszabadság, 2009. április 7.)

* * *

„– Én alapvetően csak a Fideszben csalódtam, azt hittem róluk, hogy liberálisak. Hatalomra kerülve nagyon sok mindenről megfeledkeztek. Eddigi munkásságuk számomra azt tükrözi, hogy hatalomra kerülve megfeledkeztek arról, hogy miért is akartak hatalomra kerülni. A parlamenti demokráciát olyan gusztustalan eszközökkel rombolják, amilyenek ellen annak idején nagyon határozottan felléptek.

– Azt állítod, hogy Magyarországon veszélyben van az emberi szabadság?

– Igen. Magyarországon a „külön vélemény?” emberek meglehetősen nagy veszélyben vannak. Nincsen meg az a türelem, az a szükséges tolerancia, ami elengedhetetlen egy demokratikusan működő társadalomban. A politikában egymást nem ellenfélnek, hanem ellenségnek tekintik. Ha valakinek más a véleménye, mint a hatalmon lévőknek, akkor nagy valószínűséggel megjelenik nála az adóhatóság. Nálam nem olyan rég voltak… Hol van itt az egyenes beszéd, hol van itt a gerinc? A legnagyobb baj, hogy ebbe bele fognak bukni, és akkor megint jönnek a szocik. Ameddig négyévenként meg lehet választani azt, hogy ki legyen a diktátor, addig mi négyévenként újat választunk. A Fidesz óriási bajba kerül, ha elveszíti a választásokat. Pokorni Zoltán kivételével az összes többi politikusra egy jogállamban börtön várna. Adót csaltak, a gyerekeik úgy működnek, mint egy maffia. Ez a hangulat tönkretesz még akkor is, ha csak fele igaz.”

(Pál Gábor interjúja Bródy Jánossal, Udvarhelyi Híradó, 2000. május 9.)

* * *

„A rasszista magyarok, akik éppúgy kielégülnek a másik etnikum gyűlöletétől, mint annak idején a németek. Likvidálnák a cigányt, utána a zsidót – itt cigánytenyészet van (szaporodnak, mint a nyulak) és zsidó világuralom, sőt a zsidók uszítják a mocskos cigányokat a magyarok ellen! – hallom a jobboldal megmondó embereit. Rekeszd ki őket! Sőt: ki velük! Ez nem az ő hazájuk, ez a mi hazánk! A mi ezeréves! A mi dicső! A mi sokat szenvedett! A mi vérrel öntözött. […] Igazságszolgáltatás és bűnüldözés összefonódása az új magyar nácikkal, mint Weimarban ugyanez a régi német nácikkal. És a hatalomátvétel után felelősségre vonás. Egy baj lesz, hogy nincsenek már német nácik, akik megépítenék helyettük a koncentrációs és haláltáborokat, a gázkamrákat és a krematóriumokat, nekünk pedig nincs pénzünk rá. És a börtöneinkbe nem fér bele az összes szocialista. Na most mi lesz? Fő ám a feje Orbán főhadiszállásának! […] De azért nagy jövőt a magyar nemzetiszocialista kormánynak Orbán Vezér vezetésével nem jósolok.” (Kertész Ákos: A mi kis Weimarunk, Népszava, 2009. április 2.)

* * *

„Ha visszatekintünk az elmúlt három évre, akkor azt kell mondanunk, hogy ebben a ciklusban az SZDSZ-nek gyakorlatilag semmi sem sikerült.” (Kóka János, Népszabadság online, 2009. április 5.)

* * *

„Már a nemzet szó hallatán is piros-fehér-zöld kiütések lepnek el. A nemzeti keretekben történő gondolkodás ugyanis mára egészen egyszerűen életveszélyessé vált. […] a világ nem képes már a régi nemzeti keretek között működőképes maradni, mert a nemzet korlátoz, megoszt, elkülönít, kirekeszt. […] Mit kívánhat a magyar nemzet? Ha igazán jót akarunk magunknak, akkor azt, hogy szűnjünk meg népben-nemzetben tételezni a jövőnket. A nemzeti gondolkodási rendszert vessük oda, ahová ma már való: a történelem zsúfolt szemétdombjára. […] A magyar nemzeti gondolat erőltetése ezért nyilvánvalóan perverz mazochizmus. […] A magyar nacionalizmus vegytiszta önkínzás.” (Farkas András: A magyar nacionalizmus vegytiszta önkínzás – a szerző jövőbiztosítási szakértő, Hírszerző, 2007. március 22.)

Tóth Gy. László