„Persze, ha lenne elég bátorság, akkor neki lehetne állni a Jobbik nevezetű párt működésének a megvizsgálásához is. Vajon belefér-e az alkotmányos keretek közé? Hiszen a Jobbik is alkotmányellenes és rasszista nézetek terjesztéséhez nyújt intézményes kereteket. Hiszen félelmet kelt. Hiszen szorosan együttműködik azzal a gárdának nevezett provokátor csoportosulással, amelyet most a legfőbb bírói fórum is feloszlatott. Egyrészt, nincsenek illúzióim e tekintetben. Másrészt, a baj jóval nagyobb. A Jobbik – amely szellemét egyébként nem kis részben a Fidesz engedte szabadon – masszívan cigányellenes, rasszista politikája akkora károkat okozott a társadalomban, amelyeket már azzal sem lehetne orvosolni, ha a Jobbikot tényleg betiltanák. A baj – amit ez a párt okozott – sokkal nagyobb. A gyógyításhoz türelem, tapintat és nagy társadalmi összefogás kellene. De mi van meg most nekünk ebből a háromból?” (Dési János: Félsiker, Népszava, 2009. december 16.)

* * *

„Vagy bocsánat, mégsem, hiszen egyéb félelmeire is szeretnék még valami biztatót mondani. Arra, hogy mi lesz itt, ha a Fidesz letér a józan ész útjáról, és fék nélkül, hatalmas gázfröccsel nekilódul egy új iránynak. Igen, ez kétségkívül megtörténhet, jogosítványt is kaphatnak ahhoz, hogy megtegyék. Ám szerintem előbb kapnak észbe, mint hogy szembemenjenek a forgalommal. Az európai forgalommal, értelemszerűen. Orbán átmenetileg letérhet ugyan a józan ész útjáról, kormányát hirtelen jobbra rántva tehet egy éles jobbkanyart, de a rendszerváltás utólagos »újratervezése« csupán kényszerképzet, semmi más. Ebből következően nyugtalanságra van okunk, önvizsgálatra szintén, de félelemre nincs.” (Mester Ákos: Csak az évnek van vége, 168 óra, 2009. december 17.)

* * *

„A szellemi polgárháborúban ma kétségkívül gyűlölködőbb és kirekesztőbb a jobboldali tábor, de nem szabad elfelejteni, hogy sokan már akkor lefasisztázták őket, amikor mérsékelt konzervatív értékeket hirdettek. Azt pedig, hogy a magyar társadalom sokkal inkább keleties, mint nyugatias mintákat követ, a kisgazda és egyéb demagógok gyermeteg kísérletei után elsőként Orbán Viktor tette politikai stratégiája alapjává. Orbán nagyon is nyugatiasan kezdte, de aztán felismerte, hogy a keleties mentalitás meglovagolásával előbbre jut. A balliberális tábor azért eszköztelen vele szemben, mert ő érti azt a közeget, amit a szocialisták a kádári hagyományok gyengülésével egyre kevésbé ismernek, a liberálisok pedig a kezdetektől félreismertek.” (Hegyi Gyula: Ismét utat vesztettünk? Népszabadság, 2009. december 18.)

* * *

„Az összes létező vélekedés ellenére én nem vagyok elég jó a nemzetócsárlásban. Ezért amikor nemzetkritikához folyamodom, idegen tollakkal ékeskedem. A darabban ezt a Herceg szolgája, Bernhard mondja, ő pedig Thomas Bernhardra utal. Ő ugyanis verhetetlen az effajta kritikában. Én, hogy sajátosan mondjam, tényleg népben és nemzetben gondolkodom, mert mindig úgy gondolkodom erről a helyről, a hazámról, mint az otthonomról, tehát kritizálom. Mert ezt nem is lehet másképp: csak azt bírálhatja az ember, ami van ennyire fontos. Ha érdektelen lenne, akkor nincs mondat, nincs kritika.” („Nem vagyok jó nemzetócsárlásban” Interjú Esterházy Péterrel, Népszabadság, 2009. december 18.)