Szent poloskák a falon

A Tisza Cicerója, aki a semmi elözönlésének legújabb hazai forrása, most éppen azon bugyborékol leginkább szellentésszagú kénes gőzölgésében, hogy meddig „tekeri” Orbán a „gyűlöletgenerátort”. A brüsszeli Ursula-féle zenedében Weber-kottából tanuló, finom lelkű gyűlöletkarmester azon a videón döbbent meg, amiben a miniszterelnök partvissal söpri le az erkély falairól az undok büdös bogarakat, a poloskákat.

Orbán takarító mozdulatait, amik másnak érthetők és hasznosak, ezért pedig minden normális portán elkerülhetetlenek, a Tisza Cicerója mégis akként értelmezi és veszi magára, mintha ő és parancsolói, sőt egész megvezetett tábora araszolgatnának azokon a számukra illetéktelen falakon. Az ő szemében ellenzékké átlényegült poloskák ilyetén likvidálása pedig, „virtigli uszító gyűlöletbeszédnek”, ellenzékellenes szabotázsnak számít.

Innen már csak egy ugrás, igaz, jókora, Ruanda, ahonnan példát is hoz mentálhigiénés kezelést sürgető kijelentésének megerősítésére, méghozzá azt, amikor 1994-ben a közép-afrikai ország rádiója arra uszított a hutuk és tuszik között kitört etnikai konfliktusok során, hogy „tapossátok el a csótányokat”, aminek hatására, legalábbis Cicero szerint, százezrek haltak meg. Hogy a több mint harminc éve történt ruandai rádióműsornak és tragédiának mi köze Orbán Sátoraljaújhelyen videóra vett erkélytakarításához, azt normális ember élete végéig sem képes megfejteni. Cicero sem. Viszont ütős.

De nemcsak emiatt kalimpál összevissza a poloska lehallgató- és gyűlöletkarmester pálcája, hanem mindjárt a Kazinczyt meghaladó nyelvújításából született gyűlöletgenerátora meg annak a feltekerője miatt is. Egy halandó generátoron ugyanis nincs feltekerő gomb, mert nem erősít, hanem csak előállít. A működését általános iskolai fizikaórán tanítják.

Az pedig több mint kettőslátásra vall, annál inkább kétszínűségre, ha az afrikai, 31 évvel ezelőtt élt csótányokat valaki képes összetéveszteni a mai Európában élősködő poloskákkal. Erre csak olyan, az élővilágban elbitangolt rovargyűjtő képes, mint Cicero, hiszen amíg a poloska a félfedelesszárnyúak rendjébe tartozik és azért olyan kegyetlen büdös, mert így akarja elkerülni a partvist meg a seprűt, addig a csótány a rovarok újszárnyúak nevű alosztályág tagja, ki is kérné magának a poloskázást, legfeljebb a botsáskát vagy az imádkozó sáskát tekinti kedves rokonnak. (A csótánykérdésre további tisztánlátására javaslom Nagy Feró zenész urat.)

Végül kisstílű nagyképűségre vall az is, amikor Magyar Péter önmagát kisöprendő büdös poloskának látja és érzi Orbán partvisa alatt az erkélyfalon, mert ezzel szemben a valóság nem ez, hanem az, hogy nem kinézetében, helyette volt felesége iránti viselkedésében, lehallgatásában poloska, de abban méretes. Akinek legtisztességesebb jelzői: bukott, csaló, börtönlakó, maharadzsa, pocakos et cetera. Aztán jönnek sorba a családtagok.

Epilógus: a generátort az Istennek sem lehet feltekerni, a csótány köszöni szépen, de nem poloska, Ruanda nem Sátoraljaújhely, az ellenzék (még) nem mászott a falra, a bab meg nem hús. Ezzel együtt, mert a hülyeség ragályos, értem én az újabb Cicerót követők vergődéseit, például amikor az Orbán-videóval kapcsolatban az éjsötét Fekete-Győr András meg Szálasit vizionálja Orbánba, aki 1942-ben állítólag azt mondta a zsidóüldözéssel kapcsolatban, hogy „egy háziasszony sem kérdezgeti a poloskákat, hogy te megcsíptél-e vagy sem, hanem kiirtja az összeset.”

De azt már dühösen utasítom vissza, hogy ilyen amatőr csúsztatással, sértő zsiványkodással uszítsák és vegyék palira a közvéleményt. Mert ezek szerint, legalábbis Cicero, Fekete-Győr meg a politikai tanácsadó Ruff Bálint degenerált felfogásában, aki ezentúl le meri söpörni a poloskát a falról, az máris antiszemita és meggyalázza még a holokausztot is. Isten bizony elment a józan eszük! Betegesen szürreális, hogy képesek lemenni poloskába, ha azzal Orbánnak legalább a bokáját csipkedhetik, mert amúgy a térdéig sem érnek fel. Jelzem, realista, nem orbánista vagyok.

Miközben erre a szándékos és mocskos politikai hangulatkeltésre a józan ész, akár máskor, most is beint egy nagyot, aközben őszintén kíváncsi lennék a hazai zsidó civil és vallási közösségek véleményére, miszerint ők is kisöprendő poloskák Magyarországon.

Nota bene odáig juthatunk, hogy akik a poloska- és gyűlöletkarmester összevissza kalimpáló pálcájára muzsikálnak, végül felesküsznek a továbbiakban sérthetetlen poloskákra mint szent állatokra. Miért ne! Az indiai szent tehén (Gomáta) a hinduk egyik legszentebb jószága, az ország szimbóluma, ahová ha Gárdonyi Géza novellahőse, a Riska tehén odaszületik, ott még a forgalom, az élet is leállna miatta.

A Tisza szimbóluma és védett szent állata mától a poloska! Ettől nálunk az élet nem áll meg, csak állatiasabb.