Sokáig minden rendben volt. Európa immunrendszere kifogástalanul működött. Akár belső fertőzés támadta meg, mint például a vallási megosztottság, akár veszedelmes kór, mint például a pestis, a legendás földrész lakói valahogy kiverekedték magukat a bajból. Sikeresen ellenálltak a külső támadásoknak is. Az esetek többségében visszaverték, vagy ha nem sikerült, túlélték a megszállásokat is, és mindig helyreállították semmi mással össze nem téveszthető létállapotukat.

Hirdetés

Az aranykor azonban véget ért. Európa fokról fokra elveszítette védekezőképességét, immunhiányos lett. Ez először nem tűnt fel mindenkinek, sőt sokan voltak, akik kifejezetten jónak és hasznosnak ítélték az első tüneteket. A kór a szakértők szerint az 1956-os magyar szabadságharc leverésekor támadta meg a földrész nyugati országait, amelyek addig és azután is érthetetlen közönnyel szemlélték a megszállt kelet-európai országok szenvedését.

Akkor sem tűnt fel, hogy baj van, amikor a megszállás véget ért, és a gazdag nyugati államok cselédként kezdték alkalmazni a hozzájuk vándorló kelet-európai milliókat, és összejátszva a megszállók cinkosaival, kifosztották ezeket az országokat, fillérekért vásárolva föl vagyonukat.

Akkor sem jelzett a vészcsengő, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a növekvő önzésből fakadó jólét ellenére (vagy talán éppen ezért) egyre kevesebb gyermek születik a nyugati országokban, majd ez a kór kiterjedt a korábban kizsákmányolt, de fokról fokra gazdagodó Kelet-Európára is.

Még akkor sem tűnt fel, hogy Európa az AIDS-hez hasonló súlyos betegségben szenved, amikor egyre kevesebb kelet-európai cseléd érkezvén, növekvő számú afrikai és ázsiai bevándorlót hívtak be a gazdag országokba, akik azonban egyre kevésbé kívántak cselédként szolgálni, és önálló etnikai szigeteket alakítottak ki Európa testében. Afféle rákos sejteket. Ezek aggasztó tempóban növekedni kezdtek szerte Nyugat-Európában, a maguk Európától idegen belső törvényei szerint. A nyugat-európai közvélemény azonban mindezt sikernek, az emberi jóság és befogadás diadalának nevezte.

Az igazság pillanata akkor jött el, amikor egy, a semmiből felbukkanó fertőző vírus támadta meg az emberiséget. A koronavírus-járvány az európai országok közösségét váratlanul és fölkészületlenül érte, a közösség irányító szerve bénán és bizonytalanul reagált a járványra, ezért az egyes országok, ismét megtagadva az európai szolidaritást, a maguk módján próbáltak gyógyszerhez és védelemhez jutni.

A különféle típusú fertőzésekre a volt keleti blokkbéli országok, amelyek a korábbi megszállás következtében jelentős immunitást szereztek, jobban és aktívabban reagáltak, mint a nyugatiak. Közöttük is a legaktívabb volt Magyarország, amelyik 1956 óta kifejlesztette magában azt a képességet, hogy a fertőzést gyorsan azonosítsa, és amint lehet, semlegesítse.

Ezt az ország mai kormánya azért tudta jól és sikeresen alkalmazni, mert hatalmas társadalmi támogatottságot tudhat immár tíz éve a háta mögött. Semmi sem akadályozta meg abban, hogy néven nevezze a dolgokat, azonosítsa a fertőzéseket. Európa immunhiányos voltának leglátványosabb bizonyítéka ezért szükségképpen lett az, hogy a magyar Fidesz–KDNP-t kizárja immunrendszeréből, mivel az európai AIDS-nek az a sajátossága, hogy ma már a fertőzést pártolja a védekezés helyett.

Ennek így kellett történnie, és így lesz mindaddig, amíg Európa nem néz szembe saját végzetével.

Korábban írtuk