Szívhang

Ismét hazugságokat terjesztett a szélsőbalos Demokratikus Koalíció, de ebben nincs meglepő, hiszen mindig ezt teszik. Most azonban egy olyan társadalmi gyakorlatot támadtak meg, amelynek a jelentőségét nem lehet túlbecsülni.

Azt állították, hogy „a megélhetési válság és az orbáni infláció miatt nőtt a terhességmegszakítások száma Magyarországon”. Ezzel szemben a valóság az, hogy az abortuszok száma csökken, és ez a tendencia töretlenül tart a jobboldal kormányzása óta.

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) közölte is, hogy az ezredforduló óta a terhességmegszakítások száma a harmadára esett vissza Magyarországon. A legnagyobb mértékű csökkenés pedig az elmúlt évtizedben következett be, 2010 óta ugyanis felére zuhant az abortuszok száma. A 2000-es évek első felében tíz szülésre hat, a 2005 és 2010 közötti években minden második szülésre egy abortusz jutott. Napjainkban négy élve születésre jut egy terhességmegszakítás.

Örülni még korai volna, nagyon hiányoznak a meg nem született gyermekek, és senkit sem vigasztal, aki a rögeszmés hazugságoktól el tud fordulni, hogy egész Európában aggasztó tempójú a népességcsökkenés, amely néhány nyugat-európai országban már gyorsuló tempót mutat. Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára elmondta, hogy az abortuszok száma 2010 óta nem csupán folyamatosan csökken, de ez a tendencia ma is tart: míg 2021-ben 12 876 terhességmegszakítás történt, 2022-ben ötszázzal kevesebb.

És abban is hazudik a DK, hogy a szívhangrendelet hatástalan volna, mert ezzel szemben a valóság az, hogy ennek hatására még tovább csökkent azok száma, akik idő előtt kívánnak megszabadulni nem kívánt gyermeküktől. A szívhang üzenet és remény.

Köztudott, hogy a családtámogatások egyes elemei már az áldott állapot kilencvenedik napjától igénybe vehetők, de az kevésbé ismert, hogy a családtámogatásokra fordított összeg a 2010-es kezdethez képest jövőre már a két és félszeresére emelkedik, és eléri a 3300 milliárd forintot.

Hogy sok-e ez vagy kevés, arra a jövő generációi adnak majd választ, és bizonyosak lehetünk abban, hogy ez a válasz 20-25 év múlva csattanós lesz, ugyanis körülbelül ekkora teszik a demográfusok azt a fordulópontot, amikorra például Németországban az őslakos németek kisebbségbe kerülnek úgy, hogy a kiskorú generációban már elenyésző lesz a számarányuk.

Aki átér, túlél – ez az elv nem csupán egy széles folyón való átkelésre érvényes, de minden olyan történelmi próbatételre is, amely a többség számára megmenekülést vagy katasztrófát hozhat. Ma még nehéz egzakt tudományos választ találni arra, hogy a világ legfejlettebb és leggazdagabb részén, Nyugat-Európában miért indult be egy aggasztó tempójú népességfogyás, miért lett közellenség a gyerek, mi a forrása a kollektív önpusztító hajlamnak, ami mára az európai civilizáció legtávolabbi részét is megfertőzte.

Csak egyet tudunk, hogy Magyarország energiát és pénzt nem kímélve szembeszáll ezzel a rettenetes fertőzéssel, minden erejét összeszedve megpróbálja lelassítani és ha lehet, megállítani a népességfogyást annak reményében, hogy ha egyszer ez a könyörtelen vírus is elhal, és helyreáll a természetes rend, akkor még legyenek családok, akik akarnak gyermeket vállalni.

A magyar kísérlet egyedülálló a világban, az első jelek biztatóak, a fogyás lassul, de még rengeteget kell tenni a gyógyulásért. A DK valójában ezt akarja megakadályozni.