Bevallom: olykor igénybe veszem a Google-t, de az olvasás élményét semmi sem pótolhatja. A 4. század aszkéta zsenije Szent Jeromos egy pillanatra sem vált meg könyveitől, még a szörnyűséges khalkidiki sivatag nyomorúságába is magával vitte önkezével másolt tékáját. A mai ember oly mértékben lükkentyű, úgy elnyanyarászodott szellemileg, hogy már a könyvégetés peremére purcsant a lelke. Azt kell, hogy mondjam: oda züllött civilizációnk, hogy az olvasás kultusza mára hősies, szent lázadás a szellempusztító agysorvasztás ellen. Csak reménykedhetünk: egyre többen ismerik föl ismét a könyvolvasás jelentőségét. Sőt, tesznek is a védelmében.

Szimbolikus: a budai várnegyedben, az első magyar nyomdászról elnevezett Hess András tér 4. alatt működik a Litea könyvesbolt, az olvasáskultúra egyik végvára, Bakó Annamária várkapitánynő vezérletével. Az ősi műemlék épület tágas udvarán áll a kerek ékszerdoboz, kávézó, könyvesbolt, előadóhelyiség, író-olvasó találkozók, előadások, meghitt teadélutánok üvegház otthona. Afféle légies, könnyed, szemrevaló mesepalota. Mintha a vaskos középkori falak közé az égből pottyantották volna oda. Bűbájos, kedves, vonzó küllemében is. A haszonelvű kapitalista mohóság és nagyzolási hóbort beteges megalomániája, afféle enormis könyvkereskedelmi tescók, lidlek, coopok, arénák ellentételeként. Ám legyenek szuper méretű lélektelen könyváruházak. Én azonban még zöldséget, gyümölcsöt is a piaci kofáktól, húst a hentestől, fűszert a sarki fűszerestől vásárolok, kenyeret a péktől, (emlékeznek? Cipőt a cipőboltból), mert a mindennapi beszerzésnek is meg kell adni meghitt, családias hangulatát.

Korunk betegsége a tömegmagány. Az elidegenedés. Ha Bakó Annamária üvegkalickájába betérek, otthon érzem magam. És a Litea író-olvasó találkozói! A könyvbemutatók! Micsoda széles szellemi panoráma! Hallhattam a nagyszerű szépséges magyar, Szeleczky Zita pályafutásáról, a nagy festő lánya Szőnyi Zsuzsa „Levelek Rómából” könyvbemutatóján vehettem részt.

A remek történésszel Szerencsés Károllyal, s feleségével Földesi Margittal, Gyurkovics barátaival találkozhattam. Imperiálról, legendás versenylovakról regéltek, de Somos Miklós szakrális lírai festőművész és a különleges fantáziavilágú szobrokat alkotó sok művészetű Madarassy István barátom is szerepelt ott. És a hősi halott vitéz nagybányai Horthy István utolsó napjairól szóló igaz történetet is ott ismerhette meg a jó szándékú érdeklődő. A csíksomlyói kápolna titkairól is e kis tündérházikóban értesülhettem, és talán-talán száznál is több fontos könyvet, írót, tudóst, alkotót fedezhettem föl. Meghitt, családias környezetben, meghitt hangulatban mennyei ajándékként a kultúrát szerető embernek. És igazán személyeskedő magánügy, szubjektív élmény számomra, hogy ott foghattam kezet a kilencvenesztendős Ponori Thewrewk Aurél csillagásszal, aki nemcsak népszerű, vonzó könyvei miatt áll közel szívemhez, hanem azért is, mert az ő világhírű, klasszika-filológus nagybátyja Ponori Thewrewk Emil tanította az egyetemen ugyancsak klasszika-filológus nagyapámat.

Még a 19. században az 1896-os millenium előtti évtizedben „miniszteri látogató” volt a nagyapám, vagyis a latin nyelv tanításának országos főfelügyelője. Nevessenek ki, de meghatódtam ott a Litea könyvesboltban ettől a későn megismétlődő „családi” találkozástól. 140 évvel az „első” után.

Szalay Károly